Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Szénássy Barna: Bolyai Farkas
Árkosi Benkő Zsuzsannával (1780—1821), egy sebészmester leányával. A két fiatal 1801. szeptember 28-án házasságot kötött, ebből született 1802. december 15-én Kolozsváron világhírű matematikusunk. Bolyai János. Az ugyancsak ebből a házasságból származott Anna nevű leányka (1805—1807) korán meghalt. A Bolyai Farkas életét végérvényesen meghatározó esemény 1804. január 22-én következett be: ekkor ugyanis az erdélyi református egyházkerület főkonzisztóriuma meghívta a marosvásárhelyi református kollégium elhalálozás következtében megüresedett filozófiai tanszékére (ennek a katedrának a feladata volt a matematika, fizika és a kémia oktatása is). Apja utolsó kívánságát követve Bolyai Farkas elfogadta a meghívást és — az akkori idők szokása szerint — rövidesen megtartotta tanári székfoglalóját. (Közzétette Perényi József. Irodalomtörténeti Közlemények. 27. k. Bp. 1917. 83—88. o.) Ez inkább filozófiai és tudomány rendszer tani tanulmány, egy rövid bekezdése azonban matematikatörténeti szempontból is igen figyelemreméltó. Ebben ugyanis Bolyai Farkas fölvetette az euklideszitől eltérő geometriák lehetőségének a gondolatát. Erről később még szólunk. így kezdődött fél évszázadnál hosszabb tanári pályafutása. Ezt nagyobb jelentőségű külső események nem is zavarták meg, de anyagi gondok, családi nézeteltérések, tudományos kudarcok gyakorta árnyékolták be életét. Elgondolkoztató tény, hogy a tanári állás elfoglalása után Bolyai Farkas, az évek múltával országszerte ismertté vált professzor Marosvásárhelyt jóformán sohasem hagyta el. Rövid útjai legföljebb Bolyára vagy Domáldra vezettek. Ha valakiről el lehet mondani, hogy a tudományos világtól elzárva élte napjait, akkor Bolyai Farkasra nagyon találó ez a megállapítás. Tanári munkája, amelyet fölkészültsége alapján kétségtelenül igen magas szinten végzett, legföljebb alkalmanként hozott számára némi sikert. Magasröptű, filozófiai gondolatokkal nehezített és igen szellemes aforizmákkal élénkített előadásai olykor lekötötték tanítványai figyelmét, viszont a matematika alapjaival kapcsolatos elgondolásait kevesen tudták követni. Nagy matematikusnak mondták városszerte, de az akkori emlékezésekből nehezen derül ki, hogy ezt az ítéletet a közvélemény mire alapozta. Pedig több újabb keletű tanulmány bizonyítja, hogy számos olyan módszerbeli elgondolása volt, amelyek a matematika oktatásának ma is alapvető követelményei. Tankönyveit és egyéb matematikai írásait azzal jellemezhetjük, amit Felix Klein óta „elemi matematika magasabb szempontból” szavakkal szoktunk említeni. Bolyai Farkas matematikai fejtegetései során semmit sem nagyolt el, mindennek kereste a végső gyökereit, az alapvetést pontosító eszméket, amelyek az akkor már rohamosan terebélyesedő matematika számos részterületén még hiányoztak. Sajnos, ilyen elgondolásai elkerülték a korabeli kutatók figyelmét és így nem váltak e tudomány közkincsévé. * * 2 Műszaki nagyjaink VI. 17
