Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Dr. Horváth Tibor - Góhér Mihály: Verebély László
8. A Várpalota körüli szénmedencéket és a Sárrét tőzegtelepeit kihasználó erőmű, aminek építését Verebély a hűtővízellátás szempontjából Nádasladány környékén javasolta. A felsoroltak közül ennek az erőműnek a megépítését tette első helyre. Ezen a helyen épült föl a felszabadulás után az Inotai Erőmű. A javasolt telepítési helyekhez ill. meglevő erőművekhez Verebély azt a megjegyzést fűzte, hogy a 4., 5. és 6. erőművet a bennük felhasznált jó minőségű szénre való tekintettel csak az esetben szabad közfogyasztás fedezésére nagyobb mértékben bevonnunk, ha többi országos erőműveink terhelése már nem fokozható. A felsorolt nyolc erőmű, ill. javasolt telepítési hely közül hat a Dunántúlra esik, ahol abban az időben az ipar nagyobb része is tömörült, tehát a termelt villamos energia célszerű felhasználásának is megvoltak a feltételei. A Dunától keletre Miskolc és Salgótarján környékét kivéve nem voltak jelentősebb ipari gócok, ezért a villamosítás kedvező hatását ott kevésbé lehetett volna kihasználni. Ebből a meggondolásból a későbbiekben a Dunántúl villamosítása került előtérbe, mert az az előbbi szempontokon kívül a folyók által megszabott természetes határaival elég zárt gazdasági egységet alkotott. A Dunántúl vasúthálózatának egységét a Trianoni Békeszerződés sem csonkította észrevehetően, ezért később Verebély tervét dunántúli villamosítási tervnek nevezték. Az első ízben 1923-ban ismertetett tervnek itthon nem voltak támogatói ipari és pénzügyi körökben, ezért Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter még ugyanabban az évben ajánlatot kért egy amerikai pénzcsoport budapesti képviselőjétől. Az ajánlatban azonban nem volt köszönet, mert kihagyta a tervből azt, ami nekünk fontos lett volna, nevezetesen a silány minőségű szénre alapozott országos villamosítást, viszont belevette a főváros villamos műveinek átvételét, ami nem volt a tervben, de jó üzletnek mutatkozott. Ezt az ajánlatot természetesen elvetették. Verebély és Kandó 1924-ben Londonban, az Első Energia Világkonferencián ismertette a dunántúli villamosítási tervet, aminek első fázisa egy kb. 100 000 LE teljesítményű erőmű, mintegy 150...200 km hosszú 100 kV-os távvezeték építését és a Budapest—Hegyeshalom közötti vasúti fővonal villamosítását tartalmazta. Verebély előadása felkeltette az angol pénzügyi körök érdeklődését és először a Metropolitan Vickers cég kezdett vele foglalkozni, de pénzügyi nehézségei miatt egy év miilva visszalépett. Ezután az angol kormány ajánlatára a Power and Traction Finance Co. lépett előtérbe és rövid tanulmányozás után 1926-ban ajánlatot adott a Verebély által kidolgozott terv megvalósítására. Az ajánlatnak számunkra egyik legfontosabb része az volt, hogy a szükséges tőkét angol forrásokból biztosította. Ehhez 1 millió fontot az angol kincstár szavatolt, mégpedig az 1921-ben törvényerőre emelt Trade Facilities Act alapján, amely felhatalmazta a brit államkincstárt arra, hogy kölcsönöket adjon vagy szavatoljon olyan bel- és külföldi munkákra, amelyek az angol 194
