Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
XVI. Utószó A Gépipari Tudományos Egyesület „Műszaki Nagyjaink” könyvsorozatának eddigi köteteiben ez az első eset, hogy adott kiemelkedő szakember életpályája önvallomás alakban jelenik meg. Ezt illik megmagyarázni. Dr. Fonó Albert oki. gépészmérnök, tervező- és szaktanácsadó mérnök, Kossutk-díjas akadémikus neve — halálát követően — természetesen rákerült a legközelebb sajtó alá rendezendő új kötet listájára. A felkért szerző azonban nem tudta vállalni az életrajz megírását, mert személyesen nem ismerte őt, a nekrológok pedig nem tartalmaztak annyi adatot, hogy az elegendő lett volna a kb. két nyomtatott íves feldolgozáshoz. A szerencsés véletlen segített. A „Műszaki Nagyjaink” szerkesztője — Dr. Vajda Pál halála után — az özvegy, Csizmánk Irén engedélyével, betekinthetett a sok összegyűjtött technikatörténeti értékű iratba, levelezésbe. Ezek között találta meg Dr. Fonó Albert írását, amelynek elolvasása után mindkettőnknek azonnal az volt a véleményünk, ezt a nagyszerű összeállítást így kell közzétenni, átdolgozás és átírás nélkül. Dr. Fonó Albert túlságosan szerényen ír arról, hogy írása „nagy olvasóközönség számára” nem lesz érdekes, és azt kizárólag fiainak szánta. Aki viszont végig olvassa önvallomását, biztosan egyetért azzal, hogy ezt közzé kellett tenni éppen általános technika- és ipartörténeti érdekessége, etikai hitvallása, az eredmények-elismerések mellett a kudarcok őszinte bevallása, a gazdag tapasztalatok értéke, egy hosszú élet váltakozó külső hátterének bemutatása miatt. De stílusa is lebilincselő. Következetesen halad az idő múlásával előre, ugyanakkor egv-egy műszaki megoldás, alkotás, érdekesség teljes bemutatása, sorsa kedvéért nyugodtan ugrik pár évtizedet előre vagy hátra anélkül, hogy az olvasónak ezzel bármilyen nehézséget okozna. A rend kedvéért’ meg kell említeni, hogy egészen csekély az a kézirat változtatás, amely a sajtó alá rendezés során elkerülhetetlen volt. Az apró módosítások egyik oka az volt, hogy Dr. Fonó Albert ezt az önéletrajzot kb. 85 éves korában írta, és 1972-ben bekövetkezett haláláig, vagyis hat éven át még tovább dolgozott, publikált. Ezekkel a további cikkekkel tehát ki lehetett egészíteni az irodalomjegyzéket éppúgy, mint a róla szóló irodalmat a nekrológokkal, lexikonforrásokkal. Ugyanakkor az irodalmi forrásokat is ki lehetett bővíteni a magyar szabvány törekvéseinek megfelelő adatokkal. A másik változtatási kényszer az volt, hogy egy-két mondatot el kellett hagyni, másokat rövidíteni volt célszerű, mert nem találtuk meg az összes hivatkozott ábrát. A legkiemelkedőbb találmányára vonatkozó fényképek azonban szerencsére előkerültek. A „Műszaki Nagyjaink” könyvsorozat egyik törekvése az is, hogy a kiemelkedő személyiség halála utáni utókori megemlékezéseket is közreadja. A Fonó Albert Emlékérem leírása is a kiegészítéseket gazdagítja. 176
