Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
zésre való hasznosítása és lekondenzálása után is más hűtésre való felhasználása volt a helyes megoldás. Ezt már külföldön használták. A Szovjetunióban kisebb nyomású gőzhűtést alkalmaztak. A német Steinmüller kazángyár gyártott erre a célra szolgáló nagyobb nyomású termelő szerelvényeket. Elsősorban SM-kemencék füstgáz-hőhasznosítási kazánokat és SM-kemence ajtókeret- és vállgerenda-vízhűtés helyett gőztermelő hűtőberendezéseket terveztünk. A hőhasznosítási tervezési munka bővült, és Dr. Mendik István mérnök került még az osztályra. E két mérnökkel készültek a nagyvonalú tervek az országban lévő kohók számára és javaslatok azok megvalósítására. Az egyes üzemek megfelelő szakembereivel, főleg a gépüzemvezetőkkel megvolt az egyetértés a munkák kiadására. Ez sorozatos tárgyalási jegyzőkönyvekkel és levelezéssel le volt rögzítve, és elsősorban Martin-kemencék hőhasznosítása biztosítottnak látszott az ország nagy kohóműveiben. A KGMTI-ben kidolgozott általános tervek alapján kellett a kohászati üzemeknek részletterveket készíttetni, és a munkát végrehajtani az erre profilozott VKV-nek. A beruházás haszna már a KGMTI javaslatában számszerűen igazolva volt. A kivitelezés a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat (VKV) dolga volt. Az 1954-ben az MTA-n tartott székfoglaló előadásom is erre vonatkozó munkásságomat ismertette [26]. Előadás után Bíró KGM-miniszterhelyettes felhívott, és a minisztériumban is megállapodtunk a javasolt hőhasznosítások bevezetésére. A minisztériumban 1955. május 30-án velem együtt jelen volt Claus Alajos és Zentay Béla. Bíró miniszterhelyettes megbízta Claust, hogy bízza meg az LKM-ben Platthy-1, hogy előlegesen egy Martin-kemence hőhasznosító berendezését építse meg kis nyomással. Az 1956. évi ellenforradalom után Vadas Zoltán és Zuckermann-né átmentek a VKV-hoz, és ott foglalkoztak a kemencék hőhasznosításával, nevezetesen a kiviteli tervek készítésével és kivitelezésével. Vadas a VKV részéről egy alkalommal engem és Claus kartársat bekért egy részlettervezésre vonatkozó tanácskozásra, és ezért a VKV 100 Ft-ot fizetett nekem. Amikor az első Martin-kemence ajtókeret-gőzhűtési részletrajzai elkészültek, akkor Vadas Zoltán elhozta ennek összes rajzait a lakásomra, és megkért, hogy nézzem át azokat. Én a rajzokat átnéztem és jóváhagytam. Egy alkalommal ezután behívtak a Találmányi Hivatalba, ahol a találmányértékesítési osztályon megkérdezték tanúk jelenlétében, hogy van-e igényem a kemencék ajtókeretei és falhűtő elemek gőzhűtése alkalmazásával kapcsolatban. Azt feleltem, hogy ez nem szabadalmam, tehát azt bárki gyárthatja az én hozzájárulásom nélkül. Jóval később olvastam a Műszaki Életben, hogy SM-kemencék hőhasznosító berendezéséért a VKV és munkatársai újítási díjak címén ismételten eddig összesen kb. 500 ezer Ft-ot kaptak. A díjazásban részesültek olyan kartársak, akik a műben és az illetékes minisztériumban a témakörrel foglalkoztak. Ez megfelel az újítási rendeletnek, amely az újítás létesítésére befolyást gyakorló munkatársak részesedését javasolja. Furcsállottam, hogy úgy adták ki az újí-162
