Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

teljesen megvalósíthatatlanná vált, és a fiúnak kellett volna kint pénzt keresni. Nagyon kevés ember látta előre a fejleményeket, és ezek közül is nagyon kevés intézkedett kellő időben helyesen.

VIII. A második világháború alatti megpróbáltatások

1940-ben a Weiss Manfréd Konzervgyár egy pritamingyár tervezésével bízott meg. A Pritamin nevet adták a nagy vitamintartalmú paradicsompaprika sűrített levének. A gyár állott mosóból, azután jó néhány forgó hengeralakú forgó kés, amellyel dolgozó nők az egyes paprikák feldolgozandó gyümölcsét a magháztól elválasztják, majd aprító- és transzportberendezések a dobozba töltés előtt.

Utóbb hasonló munkát végeztem az ő szegedi gyárukban. Itt hűtővíz visszahűtésénél szóróhűtőket alkalmaztam. Ezek szórófejek voltak, amelyek a szokásos vízvezetéki nyomás mellett apró cseppekre bontották a vizet. Hogy a hűlési viszonyokat számítással tudjam követni, meg akartam mérni a vízcseppek párolgó felületét. Ezt úgy végeztem, hogy egy üveglapra hengerolajat öntöttem, és ezt az üveglapot hirtelen áthúztam ott, ahol a vízcseppek leesnek úgy, hogy a csöppek az olajfelületre essenek. Ezután sötétkamrában fényérzékeny lemezre tettem, és felülről megvilágítva lefényképeztem a vízcsöppeket. Az előhívott képen cseppátmérő szerinti gyakoriságát a csöppeknek összeszámoltam, és ebből kiszámíthattam, hogy 1 m3 víznek mekkora a nedves felülete repülés közben. Ezeket a szórófejeket egy német gyár rajzai szerint a Fonó Miklós Gépgyár készítette. A német gyárnak tájékoztatásul elküldtem egy ilyen vízcsepphalmazról készített képemet. Hiába írtam le hogyan készítettem, mégis visszakérdezett, hogy hogyan állítottam fel a fényképező gépet.

1940-ben villamos légvezetéken zúzmaralerakódás egyes vidékeken olyan nagy súlytöbbletet okozott, hogy a vezeték a súly alatt leszakadt. A vezetékről a zúzmarát le kellett olvasztani, mielőtt az túlságosan megnő. Ez üzemmegszakítást okoz. A leolvasztást úgy végzik, hogy a vezetéken keresztül rövidzárlatban rágerjesztenek egy generátort a távvezetékre. Az üzemzavar elkerülésére megvizsgálásra ajánlottam olyan megoldást, amelynél a harmadik harmonikust normál áramszolgáltatás mellett annyira felerősítik, hogy az fűtse a távvezetéket az áramforrás és a fogyasztási végponton lévő transzformátor nullapontja között. A harmadik harmonikus felerősíthető kapacitás és önindukcióból álló rendszernek a földvezetékbe való bekapcsolásával, amellyel a harmadik harmonikus saját rezgésszámmá válik, vagy külön 150 periódusú gép ide való beiktatásával. Ezt a gondolatot elmeséltem szakemberek körében, de nem foglalkoztam vele, és nem vizsgáltam meg, hogy milyen volna ennek a gazdaságossága.

Ebben az időben rádióvételnél a hangerősséghez a „fading” jellegű gyakori zavara kiküszöbölésére felvetettem azt a gondolatot, hogy erősítésnél használt

156