Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
várhatólag kb. független ellenállással halad, mert az áramlási ellenállás feltevés szerint kb. arányos a felhajtóerővel, utóbbi a súllyal, ha a vízben lévő profilléc szegmens a sebesség növekedésével annyira emelkedik ki, hogy a felhajtóerőt szolgáltató, vízben lévő rész felhajtóereje éppen egyensúlyban van a teherrel. A kísérletek ezt az elgondolást egy bizonyos sebességig biztosították is. Nagyobb sebességnél kedvezőtlen eltérést tapasztaltam. Az eltérés okát megtaláltam, és sikeresen kijavítottam a hibát. Nevezetesen nagyobb sebességgel vontatva a szerkezetet, nőtt az áramlási ellenállás, és figyelve levegőbuborékokat láttam a profilléc mögött. A jelenséget avval magyaráztam, hogy a profilléc felső felületén szükségképpen keletkező depresszió elég nagy volt ahhoz, hogy ott, ahol a léc kilép a vízből, levegőt szívjon be. Miután az ívelt léc felső oldalán a vízben lévő szakaszon depresszió, mint relatív nyomáscsökkenés csak a vízszint közelében keletkezik, míg lejjebb a hidrosztatikus nyomás értéke nagyobb, és egy bizonyos mélységen túl már a beszívott levegő buborékok alakjában távozott. Kis sebességnél a levegőbelépés csak közvetlenül a vízfelület közelében volt. A jelenséget felismerve, a víz felszíne alatti helyre a lécre olyan elemeket helyeztem, amelyek mögött nagyobb a szívóhatás, és amelyek a levegőt buborékok alakjában a vízbe engedik. Különböző lehetséges kiemelkedési magasságra gondoltam, és egymás fölött két ilyen elemet építettem be. Ez a hibát kipróbált sebességek mellett teljesen megszüntette. A kísérleteket bemutattam nagytőkés vállalatok képviselőinek, hogy a további fejlesztési munkához szükséges pénzt megszerezzem. Az érdeklődés nagy volt. Több ajánlatot kaptam. A Duna Gőzhajózási Társaság a gyors közlekedés és a sekély vizeken való hajózás fontosságát szem előtt tartva minden segítséget megígért. A kísérletekhez mindenekelőtt vontató propeller gőzhajót bocsátott rendelkezésre. Az eredeti szabadalmi igényt Németországban is bejelentettem. A német szabadalmi vizsgálat végzéssel felhívta a figyelmemet egy Bell nevű feltaláló bejelentésére, és egy ismertetett kísérletre az Erie-tavon. Eszerint, hasonló célból profillécekkel emeltek ki egy haladó vízi járművet. A profillécek vízszintes darabok voltak, és egymás fölött voltak elhelyezve. Ennek előnye az volt az ívelt profillécekkel szemben, hogy a levegő nem léphetett be nagyobb sebességnél, viszont hátránya, hogy a vontató erő csak 2—3 lépésenként csökkent egy sebességnövekedésnél, amint egy-egy hordfelületrendszer kiemelkedett a vízből. A szabadalmi bejelentést elejtettem. Az ügy további fejleménye szempontjából érdekes, hogy a Dunán végzett kísérleteimet látta Kármán Tódor professzor, és megbeszélte velem a profilok kikísérletezését az ő acheni laboratóriumában. A kísérleti berendezést eszerint meg is rajzoltam és kiküldtem Aachenbe a tanszék kísérleti laboratóriumába. Közben Hitler hatalma nőtt és Kármán Tódor otthagyta Aachent, végleg átment Pasadenába, ahol már előzőleg vendégtanár volt. Hogy Aachenbe került dokumentációanyagomnak mi lett a sorsa, nem tudom. De erre gon-151
