Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
méltem, nagy örömöt okozott a kérdéssel való foglalkozás, a lehetőségek felismerése. Nem nyertem meg vele az első világháborút, amire gondoltam, amikor az AOK-hoz benyújtottam javaslatomat. Nem kaptam nagy pénzösszeget, amire gondoltam, amikor a szabadalmakat igényeltem. Azt értem el, hogy több mint négy évtizeddel a munkám után akadtak, akik azt értékelték és elismerték.* 1915-ben Pfeifei Ignác műegyetemi kémiai technológiai tanár — kedves barátom, akit még gépészmérnök-hallgató koromban, mint magántanárt ismertem meg — foglalkozott nitrogén műtrágyagyártás gondolatával földgáz felhasználásával. Különleges briketteket kellett készíteni és kezelni. A kísérleti berendezést megterveztem neki, azt megépítette. A nitrogénműtrágya-gyárnak Dicsőszentmártonban földgáz hasznosításával való megépítését a magyar nagybankok csoportja elhatározta. A bankok megbíztak engem Pfeifer Ignáccal a gyár megépítésének tervezésével és intézésével. Pfeiferrel Németországba utaztam, és meglátogattunk egyes gyárakat, amelyeknek gyártmányai érdekeltek. Voltunk a Hauff-gyárban Stuttgartban. Fogadott és a gyáron keresztül kísért bennünket Hauff gyártulajdonos és egy birodalmi herceg, aki a gyár igazgatóságának a tagja volt. Pfeifer elmesélte földgáztüzeléssel végzett nitrogénlekötési kísérleteit anélkül, hogy szabadalmat jelentett volna be. Erre ráeszmélve mihelyt Budapestre visszaérkeztünk, bejelentettük a szabadalmi igényt. Pfeifer kérésére a bejelentést az én nevemre adtuk be. ő akkor el akarta kerülni valamilyen okból, hogy a neve szerepeljen. A német szabadalmi elővizsgálat hivatkozott Löwenstein herceg szabadalmi bejelentésére, amely a miénket megelőzte, és amelyet aznap délben nyújtott be, miközben mi délelőtti és délutáni megbeszéléseink között ebédelni mentünk. Pereltük Löwenstein herceget. A per az első világháború idején indult és sok egyébbel együtt abba is maradt. A Dicsőszentmártoni Nitrogéngyár építésére a bankok Frank Caro eljárására vonatkozólag német céggel kötöttek megállapodást. Az ügyintézést a Kereskedelmi Bank reám, a Magyar Általános Hitelbank egy vegyész kartársamra bízta azzal, hogy együtt építsük meg a gyárat a szokásos és bevált Frank Caro-féle eljárás szerint. Kiutaztunk a német technológiai tervező céghez. Az már informált volt, hogy az én nevemben történt a konkurrens eljárásra szabadalmi bejelentés, és kifogásolták a személyemet, mint konkurrenst. A gyár megépült nélkülem. 1914-ben Tószeghy Emil, volt osztálytársam és évfolyamtársam átvette apjától a Kőbányai Polgári Serfőző Rt igazgatását, kezdetben Antal bátyjával, később — bátyja halála után — egyedül. Tószeghy Emil megbízott a gyár gépészeti ügyeinek intézésével, mint az üzemvezető gépészmérnök tanácsadója. Ezt a munkakört 1950-ig, tehát 36 éven át láttam el. * A légsugárhajtásra vonatkozó javaslatom benyújtásának 50. évfordulóját ünnepelték 1965. március 4-én. 141
