Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

gyelmeztetett az érintkezési veszélyre, és rámutatva a feszültség alatt álló sínre, azt szerencsétlenül megérintette. Összeesett. Kb. egy évig volt ezután fekvőbeteg, amíg meghalt.

A bányatelep áramellátása 3x500 Y-os rendszerrel történt. A motorok kapcsolói öntöttvas házba zárt szerelvények voltak, külső kapcsolókarral és földelt házzal. Ezek a zárt kapcsolók ismételten átütöttek a földelt házhoz, és sok üzemzavart okoztak. Túlfeszültség-hullámokra gyanakodtunk. A Ganz Villamossági Gyár próbatermétől kértünk segítséget a hiba megállapítására. Zdeicsky, a próbaterem főnökhelyettese a hiba megállapítására a bekapcsolt feszültséghullám-rajzoló műszer, a klydonográf alapján akart az időnkinti túlfeszültségekre rámutatni. Huzamos mérések eredménye szerint ez nem jelentkezett, tehát a nedves bányalevegő számára meg kellett növelni a pólusok és a föld közötti távolságot a kapcsolószekrényben, és egy nagyobb feszültségre épített típusra kellett áttérni.

Még egy villamos balesetre emlékszem ezen a bányatelepen. Az iszapoló téren, ahol vízsugárral termelték az iszapolásra a már lefejtett területek tömedékelésére szolgáló homokot, egy földön fekvő áram vezető kábelre rálépett egy ember egyik lábával, és jobb- és ballába között súlyos áramütést kapott. A kábel szigetelő burkolata volt sérült. A karbantartó szolgálat mulasztására lehetett magyarázni a baleset okát. Nemcsak villamos balesetek fordultak elő. A bányában szénfejtéshez pneumatikus fúrással készítették elő a robbantáshoz a lyukakat. A sűrített levegőt a külszínen a gépházban lévő kompreszszor szolgáltatta. A légüst a gépház előtt, szerencsére a szabadban volt. Felrobbant anélkül, hogy embernek baja esett volna. A légüstben a kompresszor hengerkenésétől származó olaj összegyűlt. A sűrítési véghőmérséklet meleg napon olajgőzzel töltötte meg a vezetéket és a légüstöt. A sűrítési végső hőmérséklet nem volt elég nagy ahhoz, hogy az olajgőz meggyulladjon. A kompresszorhengerben keletkezett szikrára gyanakodtunk, de annak keletkezési okát nem tudtuk megtalálni. Csak azt tanultam meg, hogy légüstöt a légsűrítő mögött, a gépházon kívül kell elhelyezni.

VI. Az első világháború alatti és az azt követő néhány év munkái

Az 1914-ben kezdődő világháború idején katonai szolgálatra hívták be az üzemmérnököket is. Én idősebb is voltam, és előzőleg nem voltam katona, tehát nem kellett bevonulnom. Nekem kellett átvenni a Budapest vidéki és az egercsehi kőszénbányák gépüzemvezetői munkakörét oly módon, hogy időnkint kijárok és a gépészekkel megbeszélem a teendőket, és telefonon állok bármikor rendelkezésre. Egy alkalommal éjjel felhívtak, hogy jöjjek sürgősen Pilis vörösvárra, mert nagy a vízbetörési veszély. A főgépész hívott. Ez nagyon lelkiismeretes, ügyes ember volt. Reggel gyalog mentem ki Pilis vörös várra,

119