Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)
Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)
1925 táján Badenben egy gőzturbina-generátor átvételi kísérleteit végeztem a BBC-nél. Itt Mayer igazgatónak elmondtam, hogy a feltöltő gépcsoportot már 1906-ban javasoltam, de elmulasztottam arra szabadalmi védelmet szerezni, és evvel komoly licencia-jövedelemtől estem el. Azt a választ kaptam, hogy jól jártam, mert megtakarítottam a szabadalmaztatási költségeket. Akkor még túl korai volt ez a gondolat. A szükséglet később alakult ki. Büchi kb. egy évvel később jelentette be a megoldást szabadalomra, gyakorlatba azonban ez több mint 15 évvel később került, amikor már megszűnt az eredeti szabadalom védelme. Büchi sem kaphatott az alapszabadalom után licenciajövedelmet. Találmány-értékesítés lehetőségének az a feltétele, hogy a fennálló szükséglet kielégítését szolgálja. Ha a gondolat és a megoldás túl korai, akkor nem értékesíthető, mert a megoldás gyakorlati célra alkalmassá fejlesztése költségeit nem lehet elég rövid idő alatt megkeresni. Persze, ha a bejelentés túl késői, akkor közben azt mások megelőzhetik. Rendszerint a feltaláló, ha olyan megoldást talál, amelyet kilátásosnak lát, siet azt bejelenteni. Bejelenti olyankor, amikor azt mások esetleg még nem látják szükségesnek. Üzletemberek jobban ismerik a piac szükségletét, mint a tervező feltalálók, és gondosan mérlegelik az üzleti kilátásokat az előirányzandó költségráfordítással szemben. Ezért látszik úgy, mintha az üzletember nem értené meg a feltalálót, ill. nem értik meg egymást a feltalálóval. Mayer elmesélte saját gyakorlatából, hogyan lehet műszaki előnyöket gazgazdasági előnyökkel párhuzamosan megtalálni. Gőzturbina-kondenzátort kellett átadnia. A vákuum nem volt kielégítő a turbina kipufogó-csonkján. Méréssel megállapította, hogy a kondenzátor alsóbb részében megvan a kívánt vákuum, tehát a belépési ellenállás a kondenzátorban túl nagy. A kondenzátor hengeres teste tele volt hűtőcsövekkel. Feltételezte, hogy a legfelső csövek csökkentik a belépési keresztmetszetet. Kivágta a legfelsőbb csöveket, evvel lecsökkentette a belépési ellenállást. A kivágott rézcsöveket eladta, vett rajta pezsgőt, és azt az átvevőkkel közösen megitta. Segített műszakilag, és javította az átvételhez a hangulatot. Most már az átvevők javasolták, hogy még további csöveket vágjon ki. Ez megtörtént, és a kondenzátor ténylegesen jobb lett, és azt simán átvették. Érdekes alkalmam volt megállapítani a mi műegyetemünk tanítási rendszerének a jóságát. Amikor nagyon sok számítási munkám volt Le Havre-ban, a rajzteremben beosztottak segítségül egy kitűnő végzettségű fiatal mérnököt. Első munkának egy egyszerű, torzióra igénybevett tengely átmérőszámítását adtam fel neki. Sok óra után azt mondta, hogy felírta a feszültségi ellipszoidegyenletet, de nem tudja, hogy hogyan menjen tovább. Sok elméletet tanult, de nem tudta alkalmazni, és nem ismerte a feladatmegoldás egyszerű módját. Másfélévi franciaországi tartózkodás után átmentem Angliába. Újsághirdetéseket követve ajánlkoztam és kaptam állást a Daimler Motor Co-nál, Coventri-ben. Olyan mérnököt kerestek, akinek automobil-szerkesztési és villa-104
