Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 6. Matematikusok, az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek (Budapest, 1986)

Fonó Albert: Életem és működésem (Önvallomás egy gazdag életpályáról)

Szükségesnek tűnt egy gőzturbina-szerkesztőt külföldön kiképezni. Amikor Bánkihoz kerültem szigorlatra, azt kérdezte, hogy kérdezhet-e gőzturbinából, mert az nem volt kötelező anyag. Ezt vállaltam és jól megfeleltem. Érthető, hogy amikor ki akartak küldeni, ream gondoltak. Bánki találmányi bejelentése olyan több sebességfokozatú gőzturbinára vonatkozott, amelynek egyetlen futókerekén többszörös visszatereléssel többször van a gőz átvezetve. Utóbb kiderült, hogy Ferranti szabadalma megelőzte Bánki bejelentését, tehát szabadalmat nem kaphatott. Ez a típus egészen kis egységek számára fejlődött, ahol a rossz hatásfoknak nem nagy a jelentősége. Amikor 1905-ben külföldre indultam, már megjelent Stodola gőzturbinákról szóló munkájának a 3. kiadása, amelyben Bánki elméletei is ismertetve vannak. Ebben már a Ferranti-turbina is szerepel. Bánki előadása és Stodola könyvének irányításával indultam el tanulmányutamra.

Első állomásom Zürich volt. Meghallgattam Stodola professzor néhány előadását gőzturbinákról, majd megkértem, hogy helyezzen el egy gőzturbinagyárba. Ez nem sikerült. Ezután megpróbáltam bejutni a Brown Boveri gyárba, mint gőzturbina-szerelő. Elmentem Badenbe és jelentkeztem a munkásfelvételnél a gyár kapujában. Sokan vártak ott. Már mindenkit elintéztek, és csak engem várattak. Érdeklődésemre a portás tájékoztatott, hogy külföldit csak a Boveri igazgató vehet fel, mert már előfordult, hogy külföldi mérnökök így kerültek be a gyárba, hogy ellessék tapasztalataikat. Nekem rendbenlévő szerelő-papírjaim voltak a Ganz Villamossági Gyárból. Boveri azokat el is fogadta, és hajlandó volt felvenni a turbogenerátor szereléséhez. Arra a kívánságomra, hogy gőzturbina-szereléssel szeretnék dolgozni, azt mondták, hogy ha majd egy évig meg voltak elégedve a munkámmal, akkor szóba jöhet áthelyezésem. Ezt nem vállaltam.

Zürichi tartózkodásomat avval próbáltam hasznosítani, hogy megnéztem Zürich város szemétégető telepét, miután tudtam, hogy Miskolc város foglalkozik városi szemétégető telep építésének gondolatával. Erről a látogatásomról tájékoztatást írtam a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye számára [2].

Következő állomásom volt a Maschinenbau Anstalt Humbold Kalk bei Köln am Rhein, ahol Laval-gőzturbinákat gyártottak. Jelentkezés előtt elmentem az Osztrák—Magyar Konzulátusra, ott letétbe helyeztem mérnöki voltomra vonatkozó papírjaimat, és a szerelő-papírjaimmal mentem Kaikba. A konzulátuson az a csodálatos tapasztalatom volt, hogy az osztrák tisztviselő, akivel dolgom volt, nem tudott semmit Budapestről, azt Konstantinápollyal tévesztette össze, és kérdezte, hogy szoktunk-e kisétálni az Arany Szarvra ?

A Humbold-gépgyárban felvettek szerelőnek. Dolgozni tudtam, azt műhelygyakornok koromban megtanultam. De Laval gőzturbinákat és dugattyús szivattyúkat szereltem. A munkáskolóniában vettem lakást. Ügy éltem, mint munkatársaim, egy kivételével. Nem bagóztam. A többi mind dohányt rágott munka közben. Reggel munkába menet vettem pörkölt darált kávét. Délben forró vizet vittek körül a műhelyben, és mindenkinek a csészéjében lévő kávéjá-101