Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Cserháti Jenő

4. Cserháti Jenő mérnökegyleti, tudománypolitikai és egyéb közéleti tevékenysége

A negyedik szakasz az első hárommal párhuzamos, Cserháti Jenő szakmai közéleti szerepe a hazai gépészmérnökök, tágabb értelemben az egész hazai mérnökség között.

1884. jan. 5-én választotta őt a Magyar Mérnök és Építész Egylet választmánya az egyesület tagjává. Csakhamar résztvett a tárgyalásokon, és mint Bállá Pál megemlékezéséből megtudhatjuk [6] „mindenkor érdekes adatokkal, találó bírálatokkal élénkítette az akkor mindig csak nehezen meginduló vitákat.”

1888 elején a gépészeti szakosztály jegyzője javaslatot tett a kérdőszekrény megvalósítására, amely nagyszerűen bevált. Az első kimerítő választ éppen Cserháti Jenő adta egy „a melegen felhúzott feszítőgyűrűkre” 1888. máj. 11-én, amely egyben szakirodalmi munkájának kezdetét is jelentette. E kérdőszekrény elv alapján szólalt meg először pl. Asboth Emil, Bánki Dónál, és még sokan mások,, de egymást is kérdezve, így szólaltatta meg Cserháti pl. Bláthy O. Tituszt.

Ekkor Cserháti mind élénkebben kapcsolódik a szakosztályi munkába. 1889. januárban felolvasást tart „Az elterjedtebb lokomotív-kormányművek egy sajátságáról”, mellyel — a már említett Hollán-díjat nyeri el. Márciusban hosszabb előadásban, részletes számításokkal válaszol a kérdőszekrénybe érkezett egyik kérdésre. Áprilisban bemutatja Korda Dezső dolgozatát „Az összetett hengerek szilárdságáról”. Novemberben két estén tart előadást „A lokomotívok a párizsi kiállításon” címen. 1890. februárjában „Az ékeknek dinamikai hatásokkal szemben való magatartásáról”; márciusban a „Vonatsebességmérőkről”; novemberben a „Gyorsíró- és gyorstelegrafálógépek”-ről stb. tart előadást.

Ez a rendkívül értékes munka eredményezte, hogy Nendtwich Gusztáv az MMÉE Közlönyének akkori szerkesztője 1890-ben megnyerte őt főmunkatársnak, majd Nendtwich súlyos betegsége alatt és 1891. áprilisban bekövetkezett elhalálozása után ideiglenesen a szerkesztői teendőket is ellátta. Ezidőből valók rövid, a műszaki újdonságokat közlő ismertetései Cs-i aláírással [6]. Hogy azonban ő maga is mennyire fontosnak értékelte e munkáját, kitűnik tanári pályázatából, amelyben hiánytalanul felsorolja ezeket az írásait is [7].

Jó munkája következményeként felkérték a Közlöny szerkesztésének végleges vállalására, ezt azonban főállásbeli elfoglaltsága miatt nem fogadhatta el

[7]. Szakirodalmi munkája azonban ezentúl is töretlen. Értekezéseit szabatos magyarázatok, a matematikának a szükséges mértékben való felhasználása, a szerkesztői módszerek lehetőség szerinti alkalmazása jellemezte. 0 is hozzájárult új szakmai kifejezések meghonosításához.

Az 1890. jún. 1-i MMÉE közgyűlése beválasztja a választmányba, amely egyleti kormányzó szervnek folyamatosan, 20 éven át, egészen haláláig tagja maradt. Átolvasva az MMÉE Heti Értesítőit, megállapítható, hogy a választ92