Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Cserháti Jenő
Cserháti Jenő arcképe, az emlékfelirat, és az általa épített új gyár képe egységben jelez. Valószínű, hogy e viszonylag korai leköszönés oka (hiszen csak 1905 őszétől helyettes tanár, és 1906. máj. 5-i keltezésű az egyetemi nyilvános tanári kinevezés), nem akart már szerepet vállalni egy Kandó Kálmán nélküli, és a Ganz-törzsgyárból 1906-ban leváló, önállósodott Ganz Villamossági Rt. kialakítási folyamatában [10]. A családon belül arra emlékeznek vissza, hogy őt is, Kandót is nagyon támadták azzal a jelszóval: ez termelő és nem kísérleti üzem! Minden esetre, ha hosszútávú egyetemi pályára készült gépszerkezettani professzornak, akkor e tíz év nagyszerű előtanulmányul szolgált. Idézzük pályázatából az erre utaló sorokat [7] : ,,A szokásos méretű és alakú gépelemeken kívül, melyek a modern elektromos gépeken legcélszerűbb alakjukban jutottak kivitelre az említett 10 évi időszak alatt a Ganz-gyár elektromos osztályában, számos oly gépet gyártottak, melyeknek igénybevétele a gyakorlatban addig ismert határokat többé-kevésbé meghaladta. Tengelyek, ill. csapágyak igen nagy nyomásra, és nagy kerületi sebességre, hol a súrlódás okozta és egyáltalán nem csökkenthető melegedés a csapágyak mesterséges hűtését tette szükségessé. gyorsan forgó, tehát teljesen kiegyensúlyozandó szíjtárcsák, rendkívül nagy méretű kötél-korongok, lendítőkerekek stb. gyakran fordultak elő; a közúti villamos kocsik motorjai a fogaskerekek anyagára, méreteire és megmunkálására vonatkozólag nyújtottak igen tanulságos tapasztalatokat ... A jó gépszerkesztőnek egyik legfontosabb kelléke, hogy ismerje a géprészek előállításának legmegfelelőbb módját, és tudja, hogy a szerkesztendő géprész a számított igénybevételen kívül milyen más behatásnak lesz alávetve. Miután pedig az előadottakból kiviláglik, hogy a gyakorlatban töltött 27 év alatt alkalmam volt mind a vasúti gépészet, mind az általános gépszerkesztés és gépgyártás terén gazdag műhelyi és üzemi gyakorlottságot és tapasztalatot szereznem, azt hiszem, hogy a gépszerkesztéshez szükséges tulajdonságokkal teljes mértékben rendelkezem.” 3. Cserháti Jenő — a gépszerkezettan professzora Még mindig további fejlődését ígérte a harmadik gépészmérnöki korszaka, a műegyetemi professzori. A századforduló utáni évek jelentették a mai Budapesti Műszaki Egyetem jogelődjének, az akkori Királyi József-Műegyetemnek első fénykorát. Már három évtizeddel túl az egyetemmé átalakulás évein, a magyar nyelvű oktatás teljes meghonosodásán, a doktori cím adományozási jogán (1901-től), új épületekbe költözés idejébe lépve, a Gépészmérnöki Osztályon nagyon neves tanári kart mondhatott magáénak [13 ]. Bánki Donát, K. Jónás Ödön, König Gyula, majd Kürschák József, Nagy Dezső, Bados Gusztáv, Rejtő Sándor, Schimanek Emil, Tőtössy Béla, Wittmann Ferenc és Zipernowslcy Károly voltak a kiemelkedő hírű tanárok. Ilyen testület közé kerülni külön is rangot jelentett. 1905. máj. 1-én járt le a pályázat határideje. Cserháti Jenő 82
