Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Keller Bence: Lechner Egon
h) Lechner Egon mérésügyi szabadalma Lechner szakírói tevékenységének izgalmas témája a nagy méretek, illetve nagy átmérők mérése. Idetartoznak az [II], [27], [28], [47] alatt felsorolt munkái: Azzal kezdődött, hogy nagy méretek mérésére kidolgozott egy teodolitos módszert, és 1959. július 6-i bejelentésére megkapta a 147608 sz. alatt lajstromozott szabadalmat. E szabadalom [11] bevezető része: ,,A munkadaraboknak egymással illeszkedő méretét, ha ez 500 mm-nél nagyobb, nagy méretnek hívjuk, mert a tűrések és illesztések szabványát (ISA) eredetileg eddig a mérethatárig dolgozták ki. Az 500 mm-nél kisebb méretek mérésére váló eszközök és módszerek ismeretesek. Hasonló mechanikai mérőeszközök azonban nagyobb méretek mérésére általában az illesztés céljára már nem elég pontosak, mert rugalmasak, az is hibájuk, hogy súlyosak s nehezen kezelhetők. Optikai tapintással nagy méretet teodolittal mérnek, ezt kisebb és könnyebben kezelhető műszer, mert szöget mér, de használatához szükség van még egy alapméretre (etalon) is, amely méretegységként az összehasonlítás alapjául szolgál és a keresett méret nagyságát meghatározza ,,Egyszerű teodolitos méréshez ezt az alapméretet a mérendő méret közelében szokták kitűzni és a szögmérő műszert kényszerközpontosító módszerrel a kitűzött helyekre állítva mérik a szögeket. Az ilyen háromszögelési módszer az alapméret kitűzése miatt nehézkes és hosszadalmas, ezenfelül még szögfüggvény táblázatokkal való számolást is igényel.’'’ ,,A találmány tárgya szögmérőeszköz, amelybe az alapméret be van építve és amelynek skálaleolvasásaiból egyszerű szorzással kapható a kívánt mérési eredmény.” Jobb megértés céljára közöljük a mérés elvi vázlatát (14. ábra), és a szabadalmi leírás egyik ábráját, amely a bázis vonallal egybeépített teodolitos műszer példaképpen elképzelt kiviteli alakját mutatja. Az itt közölt 15. ábrához egyben megadjuk a rajzba beírt betűjelek jelentését: A = a (V) távcső és a hozzátartozó (I) tartólap forgópontja B = a prizma tükröző felületének középpontja AB= rögzített alaptávolság (bázis) / = a (V) távcső alaplapja L = libellák M = az (I) alaplap felett eltolható mikroszkóp S = a (T) elforgatható főasztal forgástengelye, amely lehetőleg az egész műszer súlypontjának közelében helyezkedik el T — műszerasztal V = irányzó távcső a és «!= a (T) asztalhoz rögzített derékszögű skála a tg a ill. a ctg a közvetlen leolvasására 429
