Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Herrmann Emil

adódik, továbbá a = 1/a « 0,63. Ezekkel az értékekkel a Herrmann-féle egyenletek:

p = 0,0045 (1 + 0,016 í)5’70 [kg/cm2];

v = 276 (1 + 0,016 í)-5’36 [m3/kg];

pv = 12 420 (1 -j- 0,016 í)°>34 [kg m/kg],

,,amelyek . . . alakjukra nézve, a Gay-Lussac—Mariotte-féle törvények hatványozott analógiái.”

,,Ha az . . . egyenletekből az elsőt az 5,36. a másodikat az 5,7 kitevőre hatványozzuk, azután mind a kettőt egymással megszorozzuk a . . .

pV^9 0634 — 1}773

egyenlet áll elő, amely csaknem pontosan megegyezik a Zeuner által a gőztáblázat adataiból hosszú és fáradságos munka árán levezetett empirikus egyenlettel.”

,, A telített vízgőzök nyomásának és térfogatának a hőmérséklettel összefüggő változását kifejező, régebbi (Magmus, Regnault), valamint az újabb (Mollier, Callendar, Henning) szerzők felállította empirikus képletek bonyolult szerkezetüknél fogva nehézkesek, használatuk körülményes, miért is a technikai gyakorlat, különösen az üzemvezetés szempontjából nem nagy jelentőségűek, ellentétben a Herrmann-féle ellenállási elv alapján levezetett állapotegyenletekkel, amelyek egyszerűségük mellett az újabb kísérleti eredményeket legjobban megközelítik, s pontosságuk a hőmérséklet-határok célszerű megválasztásával tetszésszerint fokozható.”

Dravucz Antal a Herrmann-féle ellenállás-elvet túlhevített vízgőzökre is kiterjesztette a ,,Herrmann-féle ellenállás-elv a túlhevített vízgőzök elméletében” című háromrészes tanulmányában (= Technika. 17. évf. [1936] 1—2. sz. 23—26. p. 3. sz. 43—46. p.; 4. sz. 63—64. p.), amelyet a következő szavakkal zár: ,,Űgy vélem, hogy gőztáblázat közeljövőben várható egységesítése, s az új kgkal alapon való átszámítása során, a bizonytalanságot növelő empiria teljes kiküszöbölésével a Herrmann-féle ellenálláselvből levezetett . . . elvileg helyes állapotegyenletek megérdemelt szerephez jutnak . . .”

Részlet Dr. Pattantyús Á. Géza megjegyzéseiből dr. Kerékgyártó ,,A fémrudak csavarása” c. cikkéhez = MMÉE Közlönyének Havi Füzetei. 6. évf. (1929) 5—6. sz. 93—95. p.:

Dr. Csonka Pál 1928. ápr. 21-i ,,Pár szó a csavaró szilárdság kérdéséhez” c. hozzászólásában megállapítja azt is, ,,hogy e képletek hazánkfiától, Herrmann Emil bányászakadémiai tanártól származnak és a Magyar Mérnök- és Építész- Egylet Közlönyének 1883-i évfolyamában láttak először napvilágot, de jellemző az is, hogy a német irodalom (Bach, Hütte) e képletek egyikét évtizedek óta hibásan használja. Mint érdekességet Csonka megállapítja azt, hogy Herrmann a szabályos sokszögkeresztmetszetekre vonatkozó csavarási képleteit későbbi dolgozataiban fokról-fokra tökéletesíti, s az 1894-ben megjelent könyvében”

26