Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Herrmann Emil
mely különösen a gőzturbinák üzemi viszonyainak meghatározásánál teljesített kitűnő szolgálatokat. Meg kell jegyeznem, hogy a képletek általános alakjai a benne előforduló, gyakorlati tekintetben tág hőmérsékleti, illetve nyomási határok között állandóknak tekinthető tényezők megfelelő meghatározásával ... a kritikus hőmérséklet határáig érvényesek s használható számértékeket szolgáltatnak, amellett úgy telített, mint túlhevített vízgőzök problémáira egyaránt alkalmazhatók, s mint egyszerű, számolóléccel kezelhető interpoláló képletek is, hasznos szolgálatot teljesítenek.” Ezután a szerző kifejti a már többször idézett ellenálláselvet, majd konkrét példákon át, összesen 24 pontban és köztük 16 példával bizonyítja a Herrmannféle feltételezés helyességét, az empíriákhoz viszonyított fizikai megalapozottságát és számszerű pontosságát. Emeljük ki Herrmann Emil alapgondolatát, vagyis az ellenállás elvét: ,,. . . izotermikus állapotváltozás esetében a testbe vezetett hőmennyiség kizárólagosan belső és külső munka végezésére vagyis részben a test legkisebb részei, a molekulák kohéziójának, részben a test kiterjedésének ellenálló erők legyőzésére használódik fel. Az előbbi hatás a test halmazállapotának, a másik a test térfogatának a megváltoztatásával jár, s mind a kettőnek a mértékét annak az ellenállásnak a hőegyenértékével fejezhetjük ki, amelyet a testbe vezetett hőmennyiségnek, mint energiának, az állapotváltozás során legyőznie kell.” ,,Herrmann Emil 1871-ben, az ellenállás elve címen kimondta, hogy száraz telített gőzöknél, ha az állapotváltozás a p — f (T, v) állapotegyenlet értelmében történik, a p abszolútnyomás viszonya a megfelelő fajlagos ellenállás s’ hőegyenértékéhez, illetve, ha az állapotváltozás a v = f (T, p) állapotegyenlet értelmében történik, a v fajtérfogat aránya a megfelelő fajlagos ellenállás s” hőegyenértékhez a hőmérséklet lineáris függvényével arányos. A tétel analitikai kifejezése 77 — c’ {a -{- t); s illetve ^77 — c” (a + t)> a c' és c” arányossági tényezők, valamint a is, a figyelembevett hőrelációban állandóknak tekintett mennyiségek.” Némi átalakítások után dp dü-— + m — = 0 p v 24
