Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Herrmann Emil
(illAl'OSTATIKA. ;«5 vannak az x tengelytől, először az ilyen sáv végtelen kis részének, a dx.díj területnek a tehetetlenségi nyomatékát veszszük, melynek értéke ißdxdy lesz; az egész AB sávnak a tehetetlenségi nyoniatéka tehát j ißdxdy. — Egy és ugyanazon sávnál a dx állandó, az ij pedig változó s annak határait a sáv legfelső s legalsó pontjának y értékei (i/2 és i/,) adják; a sáv tehetetlenségi nvomatéka tehát >h dx j ßdif = (£(ß-ßiU fii s ennek folytán az egész terület nyoinatéka •Jx = -3-J (y*—yf) dx. A jobb oldalt valamely a állandónak a négyzetével szorozzuk és osztjuk, úgy hogy a2 C ß—ß té r Jx — -3- J ~2 dx = 3- J T'dx. Feladatunk az Y"-. yl-y'i a2 kifejezést, mely minden egyes sávra nézve külön értéket képvisel, megszerkeszteni. Mindenekelőtt vonjuk az x tengelytől a távolságban a vv és v'v' vezéregyeneseket; azután fölveszünk egv aka szöget, melynek k csúcsának okvetlenül az x tengelyben kell feküdnie. A rajzban e szögnek egyik szdfhi, ka a bebizonyítás megkönnyítése végett a lehetetlenségi .r tengelyre merőlegesen van felvéve, a mi azonban nem feltétlenül szükséges. E szögnek szárai a vezérvonalakat a, «, és a' a' pontokban metszik; ezután pedig a fölvett AH 13?». almi. 5. ábra Herrmann Emil Szilárdságtan c. könyvének (31) 334—335. oldalai, amelyeken a Herrmann—Lewiczky-féle szerkesztésről olvasható