Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Herrmann Emil

(illAl'OSTATIKA.

;«5

vannak az x tengelytől, először az ilyen sáv végtelen kis részének, a dx.díj területnek a tehetetlenségi nyomatékát veszszük, melynek értéke ißdxdy lesz; az egész AB sávnak a tehetetlenségi nyoniatéka tehát j ißdxdy. — Egy és ugyanazon sávnál a dx állandó, az ij pedig változó s annak határait a sáv legfelső s legalsó pontjának y értékei (i/2 és i/,) adják; a sáv tehetetlenségi nvomatéka tehát

>h

dx j ßdif = (£(ß-ßiU

fii

s ennek folytán az egész terület nyoinatéka

•Jx = -3-J (y*—yf) dx.

A jobb oldalt valamely a állandónak a négyzetével szorozzuk és osztjuk, úgy hogy

a2 C ß—ß té r Jx — -3- J ~2 dx = 3- J T'dx.

Feladatunk az

Y"-.

yl-y'i

a2

kifejezést, mely minden egyes sávra nézve külön értéket képvisel, megszerkeszteni.

Mindenekelőtt vonjuk az x tengelytől a távolságban a vv és v'v' vezéregyeneseket; azután fölveszünk egv aka szöget, melynek k csúcsának okvetlenül az x tengelyben kell feküdnie. A rajzban e szögnek egyik szdfhi, ka a bebizonyítás megkönnyítése végett a lehetetlenségi .r tengelyre merőlegesen van felvéve, a mi azonban nem feltétlenül szükséges.

E szögnek szárai a vezérvonalakat a, «, és a' a' pontokban metszik; ezután pedig a fölvett AH

13?». almi.

5. ábra

Herrmann Emil Szilárdságtan c. könyvének (31) 334—335. oldalai, amelyeken a Herrmann—Lewiczky-féle szerkesztésről olvasható