Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Schimanek Emil

IV. Schimanek Emil szakirodalmi munkássága Nemcsak nagyszerű előadó volt, hanem ragyogó stílusú szakíró. A mai olvasó az 1887 elején (1) írt első cikkét, majd az azt követő tanulmányait, köny­veit, vitairatait olvasva, szinte hallja a leírt szövegeket. Birtokában volt tehát annak a művészetnek, hogy elbeszélő stílusban tudott írni, s a nehéz műszaki szövegek összeállításakor se vált se formalistává, se skolasztikussá. A hosszú gépészmérnöki tevékenységéhez viszonyítva mennyiségben kevés­nek kell ítélni eddig feltárt szakirodalmi munkásságát. Ennek egyik okát már említettük, gyári elfoglaltsága gátolta az írásban, egyetemi tanári működése pedig megoszlott a sok tantárgy oktatása, a társadalmi elfoglaltságok, a sok találmány kidolgozása, az élet szeretete és élvezése, végül, de éppen nem utolsó sorban, kiterjedt szakértői tevékenysége között, amelyekre a rövid életrajzi összefoglalóban utaltunk. Szakirodalmi munkássága azonban így is nem csupán összességében nagyon értékes, hanem egyes részleteiben is annak ellenére, hogy irodalmi tevékeny­ségét igen széleskörű érdeklődésének megfelelően (matematika, mechanika, gépelemek, emelőgépek, gázmotorok, gőzgépek, hűtőgépek, energiagazdaság, 164 EN ERGIAÁTALAKULÁS HŐERŐGÉPEKBEN A BÁNKÍ-MÖTOR ÉS A HŐMöTOROK

Next

/
Thumbnails
Contents