Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Schimanek Emil
IV. Schimanek Emil szakirodalmi munkássága Nemcsak nagyszerű előadó volt, hanem ragyogó stílusú szakíró. A mai olvasó az 1887 elején (1) írt első cikkét, majd az azt követő tanulmányait, könyveit, vitairatait olvasva, szinte hallja a leírt szövegeket. Birtokában volt tehát annak a művészetnek, hogy elbeszélő stílusban tudott írni, s a nehéz műszaki szövegek összeállításakor se vált se formalistává, se skolasztikussá. A hosszú gépészmérnöki tevékenységéhez viszonyítva mennyiségben kevésnek kell ítélni eddig feltárt szakirodalmi munkásságát. Ennek egyik okát már említettük, gyári elfoglaltsága gátolta az írásban, egyetemi tanári működése pedig megoszlott a sok tantárgy oktatása, a társadalmi elfoglaltságok, a sok találmány kidolgozása, az élet szeretete és élvezése, végül, de éppen nem utolsó sorban, kiterjedt szakértői tevékenysége között, amelyekre a rövid életrajzi összefoglalóban utaltunk. Szakirodalmi munkássága azonban így is nem csupán összességében nagyon értékes, hanem egyes részleteiben is annak ellenére, hogy irodalmi tevékenységét igen széleskörű érdeklődésének megfelelően (matematika, mechanika, gépelemek, emelőgépek, gázmotorok, gőzgépek, hűtőgépek, energiagazdaság, 164 EN ERGIAÁTALAKULÁS HŐERŐGÉPEKBEN A BÁNKÍ-MÖTOR ÉS A HŐMöTOROK