Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Schimanek Emil

(hiszen három tanéves tanársegédi munkáját berlini tanulmányúttal zárta), és ugyanakkor megemlíti, hogy ő maga is volt öt éven át repetitor (azaz lénye­gében tanársegéd). Ebbe az öt évbe nyilván beleszámította hallgatóként vég­zett oktató munkáját is. Oktató tevékenysége, majd rövid fegyvergyári állása után (mint tanári pályá­zatában írja ,,a szerszámgép tervezésénél nem érvényesíthettem kellően szer­zett elméleti ismereteimet”) a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt.-ben rövid idő alatt különböző darukat, tolópadokat, tetőszerkezeteket, elevátorokat, gáz­motorokat tervezett hazai és külföldi üzemek számára [19]. A múlt század végén a budapesti Műegyetem gépszerkezettani professzorai szinte egyidőben vonultak nyugalomba, ill. jártak közel a visszavonulás évé­hez. így került sor arra, hogy először Bánki Donát (1899-ben), majd Schimanek Emil (1900-ban), végül Cserháti Jenő (1904-ben) vette át a gépszerkezettan azonos vagy különféle tárgyainak oktatását [1]. Érdekes módon mind a hár­man a Ganz-gyárból kerültek a Műegyetemre. Bánki Donát és Schimanek 148

Next

/
Thumbnails
Contents