Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)

Dr. Terplán Zénó: Schimanek Emil

3. ábra

Schimanek Emil tanári kinevezésének idején.

1897 és 1900 között a Polytechnikai Szemlének alapító szerkesztője volt.

1900. október 16-án (tehát 27 éves korában) nevezték ki a mai BME jogelődjének I. Gépszerkezettani Tanszékére nyilvános rendkívüli, majd 1902. december 4-én rendes tanárnak. 1904-ig a Gépelemek ill. Emelőgépek c. tantárgyakat adta elő, de folyamatosan átvette Bielek Miksától a Kalorikus gépek c., 1922-től Bánki Donát halála után a Gőzturbinák c. tantárgy oktatását. Utolsó tanári évében (az 1942/43-as tanévben) a Hűtőgépek, a Gőzturbinák és a Hőerőgépkísérletek c. tantárgyakat oktatta, miután a Kalorikus gépek c. tantárgyat régebben már átadta a IV. Gépszerkezettani Tanszéknek. Tanári kinevezése után is kapcsolatban maradt az iparral, először mint a Ganz-gyár műszaki tanácsadója a daru- és a motorépítés terén, majd mint az állam, a főváros, a posta szakértője. Számos ipari megbízásnak is eleget tett, így pl. tervei alapján létesült a Kőbányai Sörgyár új központi erőműve, majd a Dreher-gyár volt erőművének új célokra való felhasználása; a Wolfner-féle bőrgyár és a Magyar Pamutipar központi erőművének átalakítása; a Sertésvágóhíd gépberendezése; a Révész utcai rekonstrukció; a Bánhidai Erőmű építési bizottságának ő volt az elnöke; a Mátravidéki Erőmű építésére megszervezett műszaki bizottságnak tagja volt; továbbá ő tervezte a Haller u.-i új hűtőházat; és külföldi megbízások teljesítésével elsősorban Olaszországban, Franciaországban és Németországban vált neve ismertté [12].

144