Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 5. A magyar gépészet alkotói, egyetemi oktatók (Budapest, 1981)
Dr. Terplán Zénó: Cserháti Jenő
vezhette. Végrendeletet nem hagyott. A házat a Cserháti testvérek anyaági rokonai, a Windisch-család vette át, mert mint ifj. Cserháti Sándor visszaemlékezik, ,,Katalin néni a budapesti Windisch gyerekeket jobban kedvelte, mint a magyaróvári Cserháti gyerekeket.” A hirtelenül, váratlanul bekövetkezett halál mindenkit mélyen megdöbbentett. Zipernowsky Károly professzor gyászbeszédéből [9] idézhetünk: ,,Ki hitte volna még pár nappal ezelőtt, midőn egészségtől viruló arcodra néztünk, hogy ma koporsódat fogjuk körülállni ? . . . Nekem jutott a szomorú feladat, hogy mindezeket ravatalod előtt végiggondoljam, nekem, ki már kartársad voltam, mielőtt még ennek az egyetemnek tanárai voltunk, újra kartársakká lettünk a tanítás közös munkájában ...” * A mozaikból összerakott életmű, a kortársak élő emlékei, pályázatának, beszédeinek idézetei után az utókor krónikása, Cserháti Jenő halála után 70 esztendővel a következőket foglalhatja össze róla: A néptanodai kitűnő tanító, a lakatosinasi gyermekkori emlék, a gimnáziumi, majd reáliskolai középfokú tanulmányok, a világhírű zürichi politechnikum, az államvasúti szolgálat jó alap volt ahhoz, hogy Cserháti Jenőből kitűnő gyárigazgató, majd ugyancsak kiemelkedő műszaki egyetemi tanár legyen. De ezzel párhuzamosan cikkeivel, tanulmányaival, könyveivel, beszédeivel a mindenkori újnak, előremutatónak, haladónak alkotója, szervezője, sőt hírverője is. Nem jellemezhető egy-két korabeli találmánnyal, mint néhány neves kortársa és jó barátja, Bánki Donát, Kandó Kálmán, Bchimanek Emil, Zipernowsky Károly, hanem egész élete munkájával, társadalmi, professzori, tudományfejlesztő munkásságával, ennek harmonikus egységével. így mint a gépszerkezettan hazai kiválósága, nemcsak egy gyár, majd nemcsak egy tanszék szűkebb közösségének, hallgatóinak, hanem az egész magyar mérnökségnek volt nagy tanítója! III. Az utókor megemlékezései Cserháti Jenőről 1910. nov. 19-én kísérték utolsó útjára a budapesti Farkasréti temetőben [9]. Az elhunyt iránt érzett szeretet megnyilvánult abban, hogy a koszorúkkal elborított koporsót a rokonság, a József-Műegyetem tanári kara, az egyetemi ifjúság, az MMÉE vezetősége, a kartársak nagy száma és az ipari élet számos kitűnősége állta körül. Zipernowsky Károly neves professzor a József-Műegyetem, Kájlinger Mihály elnök az MMÉE és Szumrák Jenő a műegyetemi gépészmérnökhallgatók nevében búcsúztatta őt. 98
