Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
Csúszó elmozdulás folyamán azonban a 24. kép szerint Ha helyett olyan H\ irányt vesz fel a kötél, mely <5’ >ő szöget zár be az a lejtőiránnyal, a kötél másik ága olyan H\ irányt vesz fel, mely Hb irányhoz képest közeledik a vízszinteshez. Az ugyancsak berajzolt vektorábra szerint ez csak úgy jöhet létre, ha most már Q-val H\>Ha és H\<Hx) erők tartanak egyensúlyt. Vonszolás közben tehát a nagyobbodó H\ erő az óramutatóval egyező értelemben el is fordítja a Q terhet a kisebbedő H\ erő ellenében. De ez az elfordítás vonszolás közben mintegy a ,,kötélbölcsőben” történik. Mindenesetre technológiai szempontból hatékonyabb ez a csúszással és ellenkező értelmű gördüléssel párosult mozgás, mint magában a puszta csúszás vagy magában a tiszta gördülés.” Az olajmalom kötélhajtása csaknem egyedülálló Verancsics műszaki megoldásai és fogásai között. A jelen ismeretek alapján kétségtelennek látszik, hogy — Agostino Ramelli lánc- és kötélhajtásai után — a 24. képen szemlélhető kerületierő továbbítás módszere fontos eleme a géphajtás történetének. A szőlősajtoló az előzőtől teljesen elütő elven működik (25. kép). A szerkezet nagy kőtömb helyzeti energiáját növeli és alakítja át mozgásenergiává. A sajtolandó anyag tehát az a közeg, amely a kőtömb mozgásenergiáját felfogja, elszenvedi. Úgy is mondhatjuk, hogy a fölemelt és visszaejtett kőtömb újabb és újabb ütéseket mér a sajtolandó anyagra. A szőlőt vagy az olajtartalmú bogyókat elmozdítható keretbe helyezték. Ezután megkezdődött a kellő érzékkel művelt ütögetés. A kisajtolt lé edénybe csörgött. Végül a keret leszedése után a törkölyt eltávolítják az alapról. Verancsics Fausztusz nemcsak a termelékenységet igyekezett növelni, nemcsak a munkát igyekezett könnyíteni, hanem az embert is védte. Védőeszközét már a 23. képen is láthattuk. Ott a taposó ember számára fogódzót tervezett. Itt, a 35. képen, villa támasztja a kézi kereket, lehetőséget adva a baleset elhárítására. Az ember fejlődő technikájában ez az egyik korai balesetelhárító alkalmatosság. Aratás, cséplés, búzamosás Akár a gépészetet, akár az egyszerű eszközök használatát tekintjük, Verancsics mondanivalójában, törekvésében a könnyítés és ezen keresztül a termelékenység növelése nagy teret foglalt el. Ez az általánosítás talán leg világosabban a kaszás aratás népszerűsítésében nyilvánul meg. Verancsics a görnyedtető sarlózás helyett kaszát ajánlott, (26. kép), kifejtve, hogy a kaszálás tízszer termelékenyebb módszer, mint a sarlózás és a szemveszteség a nagyobb termelékenységgel megtérül. (A 26. képen az ábrázolás téves. A kaszáló emberek a levágott renden haladnak és a kaszát fordítva, a műveletnek nem megfelelően fogják.) Szerzőnk a cséplés módosítását is javasolta. A Verancsics-féle módszernél a kévéket fatönkre helyezték és a kalászokat levágták. A szalma így kévékben maradhatott, könnyítve az asztagba rakás munkáját, a szalma nélküli kalászo-92
