Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)
Pénzes István: Verancsics Fausztusz
ban ez még világosabban érzékelhető és ezt a mi híres San Giorgio apátságunkban levő bőséges, eredeti levéltárunkból merítettem és szerencsés volna teljes egészében reprodukálni, mint folytatását sok más közleménynek, ennek az időnek a gyakorlatáról és szokásairól.” (Umberto Forti [115. 60. 61. p. ] közlése alapján angolból ford. P. I.) Zanetti a továbbiakban megállapította, miszerint ugyanarra a helvre egvnél több gépezetet helyeztek. A malmok alapja szigeten vagy félszigeten volt. Tó alkotta az energiatárolót, egy bevezető- és egy kivezető kapuzattal. Zanetti — de föltehetően az eredeti írások sem — szólnak a vízikerekekről. Ezek föltehetően alul csapott ak lehettek, a kor színvonalának megfelelően. Zanetti nem említette azt a rajzot, melyet Mariano di Jacopo készített 1440 táján. Jacoponak ez a kéziratos. Taccuino c. műve megtalálható többek között a vatikáni könyvtárban is. A kéziratos mű. U. Forti szerint, arról győz meg. hogy a malmot Jacopo a tenger mellett levő tó partjára tervezte. Két csatorna kötötte össze a tavat a tengerrel, egyiken bevezetve, a másikon kivezetve a vizet. Mind a két csatornát zsilip zárta, a zsilip kapukat csőrlővel csuktáknyitották. Verancsics könyvének megjelenése után az ár-apály malmot 1637- ben Brooklynban valósították meg. Később. 1693-ban John Hadley szabadalmaztatta az ár-apály malmot. * Verancsics koráig a hajómalmok vízikerekének egyik végét a malomház —. a másik végét zárt. csónakszerű építmény, az ún. tombác tartotta. A mi szerzőnk a malomházat megkettőzte és a két őrlőmű közé helyezte a vízikereket (18. kép). Feltűnő a rajzon a vízikerék igen sűrűn egymás mellé, egymás után elhelyezett lapátjai. Verancsics. ahogyan erről már többször meggyőződhettünk, nem volt rabja egy-egy gondolatának. A 19. kép is erről tanúskodik. A képen két pár malomkövet tervezett közös malomházba, ugyancsak két oldalra tervezve a vízikerekeket. A tombácokat kikötések helyettesítették. Verancsics a 18. és 19. képeken egyaránt szimmetrikusan megépített hajómalmokat igyekezett létrehozni. Mindkét tervvel az általa ismert, asszíramét - rikusan elrendezett hajómalmokat akarta tökéletesíteni. Az áttervezés célja nyilvánvaló: egy hajtótengelyről két pár őrlőkövet akart meghajtani. A 18. kép konstrukciója az első olyan Verancsics-féle szerkezet, melyben a négyzetes tengely vége hengeressé van munkálva és a csap hasonló alakú ágyban forog. Ez a gépelemp>árosítás a későbbi Verancsics-szerkezeteknél csaknem kizárólagossá vált. A 18. képen tehát egyetlen vízikerék hajt két kőjáratot. A 19. kép>en hasonló munkát két vízikerékre bízta a szerkesztő Verancsics. Az utóbbinál, a szimmetrikus terhelés mellett, az egyetlen hajó alkalmazásának van jelentősége. Továbbá annak, hogy az őrlőkövek ellenkező irányba forognak, megszüntetvén az egyirányú forgásból adódó káros erőösszeadódást g Műszaki nagyjaink IV. 81
