Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

A szélmalom ábrázolása sokkal későbbi időből származik, Shems-ed-Din Abu-’abdallah Moh’amed dimashqi (1256/7—1326/7) följegyzéséből maradt fenn (18. és 19. ábra). Az arab földrajztudós Leidenben és Berlinben őrzött rajzos leírása szerint, a malmokat magaslatokra építették. Greville Bathe [5] átrajzolta Dimashqi rajzait (20. ábra). A két emeletes épület földszintjén forgott a 8—12 szárnyas vitorla. A levegőt nyílások fedésével vagy nyitásával terelték a vitorlákra. A vízszintes síkban forgó vitorlák függőleges tengelye tehát közvetlenül, fogaskerék áttétel nélkül forgatta a malomkövet. Az őrlőkőpárt az épület első emeletére helyezték. Az őrlőkövek párosítása nem különben ismert: alul a padkő volt, felül a forgókő dolgozott. A forgókő a függőleges tengelyre támaszkodott. A termény garatját a második emeletre helyezték, a felöntés lehetősége viszont a további emeleten lehetett.

19. ábra

A szélmalom jelenleg ismert másik korai ábrázolása, a 18. ábrával megegyező korból

g Műszaki nagyjaink IV.

65