Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

a megnevezett könyv vagy gépek árának felét kell megosztani vele, leszámítva az összes költséget, és ha önként nem tennék ezt, akkor elveszítik a könyv és a gépek másolásának jogát, mely jogok engedélyeztettek a szerzőnek. Mi ezért megparancsoljuk az összes elöljárónak, rektornak és államaink hivatalnokainak engedélyünk és kiváltságunk betartását és betartatását bármely ellenkező nyilatkozattal, paranccsal vagy törvénnyel szemben. Ennek hiteléül ezen levelet aláírjuk és lepecsételjük a szokásos ólom pecsétünkkel. Kiadva Petraria várában, a Megváltó megtestesülésének 1615. évében, június havának 16. napján, a toszkánai nagyhercegség és más hercegségek uralásának VII. évében. Toszkána nagyhercege, Cursio Picchena első titkár, Niccolo del’Antelli, Lorenzo Usimbaro. ’’(Angolból ford.: P. I.)

A jugoszláv enciklopédia [19. 535. p.] és más szerb-horvát nyelvű kiadványok szerint a Machinae Novae — még a szerző életében — két kiadásban jelent meg. Például, Miroslav Kurelec, a hivatkozott lekszikoncikk szerzője, úgy vélekedik, hogy az első kiadás 1595-ben jelent meg Velencében, latin és olasz nyelven. Nálunk ezt A változatként ismerik (3. ábra). Kurelec cikkében az áll, hogy a második kiadást ugyancsak Velencében nyomtatták — ezúttal latin, olasz, spanyol, francia és német nyelven — 1615-ben vagy 1616-ban. Az Országos Széchenyi Könyvtárban levő példány képe a 4. ábránk. A korábbi és későbbi kiadás gondolata nem Kurelec nevéhez fűződik. Több nyugat-európai szerző (Brunet, Libri, F. Savorgnan di Brazza és mások) hasonló nézeteket vall. Kétségtelen tény, miszerint az idézett kiváltságlevél „újra kinyomatásról” szól, (. . . reprinted in Florence, etc.). Ám mégsem egyértelmű a vitatott kérdés. Gondolkodtató, például, hogy az alapos és körültekintő Gabuzio vajon miért nem említi a Machinae Novae-t ? Ha a könyv már 1595-ben megjelent, akkor a szabadalom igénylés-kérésre miért csak húsz évvel később, 1615-ben gondolt Verancsics ? Tóth László [102. 39. p. ] Vernacsicshoz írt köszönőlevelek

— így többek között Bandini és Hel Monte bíbornok, továbbá Giovanni Anbrogio köszönetéi — alapján egyértelműen 1616-ra teszi a megjelenés időpontját. Ezek az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdonában levő levelek Lósy Schmidt Ede fordításában magyarul is megjelentek [53]. Apponyi Sándor, a neves könyvész, azt is figyelembe ajánlja, hogy Verancsics VIII. Kelemen pápáról (1536——1605) múlt időben írt, következésképpen a könyvet a pápa elhunyta után írta a szerzője. VIII. Kelemen nevét egyébként „Árvíz Róma városában” című könyvrészben olvashatjuk (a Melléklet I. leírása). Az előzőekhez kiegészítő adalék, hogy Pázmány Péter éppen az érseki kinevezésekor kapta meg a Machinae Novae példányát, melyet 1617. január 3-án kelt levelében köszönt meg.

Az olasz szakértők nemcsak a megjelenés időpontját tartják kétségesnek, hanem a nyomtatás helyét is. A kétséget a Machinae Novae papírjának vízjele

— körben látható Bourbon-liliom — okozza. Briquet tanulmányára hivatkozva [13] azt állítják, hogy a 17. század elején Velencében nem nyomtattak Bourbon-liliomos papírra. Az ilyen víz jelű papír gyártási helye abban az időszakban

30