Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

Verancsicsot. Rudolf, II. Miksa fia, a prágai Hradzsinban élt, csillagászattal és alkímiával foglalatoskodott. így nyilvánvalóan érvényesülhetett Fausztusz jogismerete és nyelvtudása. Mint királyi titkár tárgyalhatott várerődítéssel foglalkozó mérnökökkel. Megismerkedhetett a kor vezető műszaki színvonalával. Lósy Schmidt Ede az utóbbiakról így írt [53]: ,,Meglehet, hogy Verancsicsnak II. Rudolf császár prágai udvarában alkalma volt természettudósokkal összejönni és a technikai dolgok iránt érzéke innen van. Többek között Jacopo Srtada de Rossberg, a császári Kunstkammer igazgatója is Prágában volt, kinek” Künstliche abris allerhandt Wasser-, Wind-, Ross- und hand-Mühlen

. . c. munkáját eleinte kéziratilag sokszorosították, majd unokája, Strada Octavio (1617/18)-ban Frankfurtban nyomtatásban is kiadta.” Ez a valószínűsítés Benda Kálmán brüsszeli kutatásai alapján bizonyossággá vált. Eszerint Verancsics 1603. szeptember 6-án Prágából levelet írt Albrecht főherceghez, Németalföld kormányzójához, a következőket közölve: ,,Űgy értesülök, hogy Felséged olyan szerkezetek után érdeklődik, amelyekkel el lehetne rekeszteni Ostende kikötőjét. íme elmém valamiféle szüleménye; átengedem Önnek erre a célra. A kattolikus valláshoz és uralkodóimhoz való hűségem bírt arra, hogy hivatalom korlátáit átlépjem. Ha Felséged valamely hasznát veheti, fogadja jóindulattal, vagy legalább jószándékom elismeréseként.” A levélhez mellékelt rajz cölöpök és zsilipek rendszerét ábrázolja [55].

Kétségtelen tehát: Verancsics műszaki érdeklődése korán kezdődött, időben jóval megelőzve Itáliába költözését. Ismeretszerzésre minden alkalmat megragadott. Meríthetett könyvekből, tanult a hadmérnököktől, és nyitott szemmel járt a világban. Az utóbbira bizonyíték, például, Verancsics vallomása, mely szerint a búzamosással Németországban ismerkedett meg (Machinae Novae, 27. kép és a hozzátartozó leírás).

Fausztusz, mint királyi titkár, ebben az időszakban Prágában élt, ám gyakran volt úton. Egyik útja során, 1590-ben Bécsben tartózkodva, megismerkedett a brassói Weiss Mihállyal (1569—1617). A két férfi barátságot kötött [63], melynek emlékét Weiss Mihály emlékkönyvének 10. lapja őrzi. E lapra Fausztusz ráfestette ősi címerét (1. ábra), felül ezzel a jelmondattal: Unum est necessarium (egy a barát), alul sajátkezű dedikációval. Az emlékkönyv a brassói Honterus-gimnázium tulajdona, ábránk az Országos Széchenyi Könyvtár birtokában lévő másolatról készült. A Nagy Lajos királytól kapott családi címer megtalálható még a Machinae Novae címlapján és a könyv 27. képén is. Más forrás szerint [4. 164. p.] Weiss Mihály — a brassói-barcasági német évkönyvezés legjelentékenyebb művelője — is Rudolf császár szolgálatában volt. Ilyen minőségben dolgozott a prágai magyar királyi kancellárián. A Bécsben kötött barátság tehát folytatódhatott. Weiss ebben az időszakban kapott magyar nemességet. Állítólag 1590-ben telepedett le Brassóban. Hamarosan a város bírájává választották. Az ő vezetésével Brassó kiemelkedő szerephez jutott a szászok életében . . . Mindez csak abból a nézőpontból lényeges, hogy Verancsics Fausztusz milyen embert mondott barátjának.

22