Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

Nagy szolgálatot tett a magyarságnak történeti munkáinak kiadásával. Néhány kisebb történeti tárgyú dolgozata mellett múlhatatlan érdeme a teljes és kiegészített Bonfini-kiadás. Munkásságának kedvelt területe volt a filológia. Az ő gondozásában jelent meg az addigi legteljesebb Janus Pannonius-kiadás. Benczédi Székely István (1510—1563) protestáns prédikátor és történetíró. Valamennyi művét magyar nyelven nyomtatta ki. Ezek között kiemelkedő helyen áll az első világkrónikánk, mely 1559-ben Krakkóban jelent meg. Heltai Gáspár (1510 ?—1574), a század egyik legjelentősebb prózaírója és nyomdásza volt. írt vallásmagyarázatot, szépirodalmi művet, meséket, politikai röpiratot. Bonfini nyomdokain megírta Chronicáját, mely az első rendszeres, magyar nyelvű, kinyomtatott történelmi mű. Laskay János (16. sz.—17. sz.) református prédikátor és műfordító volt. Magyar nyelvre fordította Gemma Frisis Arithmeticaját (Debrecen, 1577). Mélius Juhász Péter (1536?—1572) hitvitázó, botanikus. Számos prédikációs könyve és hittárgyú fordítása jelent meg. A magyar nyelvű művei nagy nyelvismeretről tanúskodnak. Nevét azonban főleg Herbarium című műve tartotta fenn, amely az első magyar nyelvű botanikai mű. Sylvester János (1504?—1551?) a magyar nyelv első tudományos rendezője. Minden munkájának jelentőségét felülmúlja az 1539-ben kiadott Grammatica Hungarolatina c. műve, melynek néhány hangjelölése a mai magyar nyelvben is él. Munkájában kifejtette: a magyar nyelv éppúgy szabályokba foglalható, mint a héber vagy a latin. Kijelentette, nyelvünk egyenrangúvá tehető a kiművelt nyelvekkel. Szenczi Molnár Albert (1574—1634) nyelvtudós, filológus, fordító. Megírta az első magyar—latin szótárunkat (1604), ez bővítésekkel, kiegészítésekkel a múlt századig segítette a latin nyelv tanítását és tanulóit. Szenczi Molnárnak 1610-ben jelent meg a magyar nyelvtana.

Az előző kép nem teljes. Nem is kell annak lennie. Mert a kérdőjeles gondolatsor így is felötlik: Milyen lett volna a magyar tudományosság a török sanyargatás és az ország megosztottsága nélkül ?

S végül az előző sorokhoz kell csatlakoztatnunk Verancsics Fausztusz munkásságát, aki gazdagította a szótárirodalmunkat és különféle találmányainak és újításainak révén műszaki kultúránk megalapozói között tarthatjuk számon.

A Verancsics család

Az oszmán terjeszkedés már a 14. század végén, a rigómezei (1389)-, majd nem sokkal később, 1396-ban a nikápolyi csata következményeként, mozgásba lendítette és otthonuk elhagyására kényszerítette a délszláv néptömegeket. A menekülés két főirányra taglalható: az otthonukat elhagyók vagy Nyugatra, a még szabad, nem zaklatott területekre húzéidtak, vagy Magyarországra költöztek. Az első szerb települőknek 1404 táján Zsigmond király (ur. 1387—1437) adott engedélyt az országba költözéshez [85], Szerbia teljes leigázása (1459), Bosznia-Hercegovina széteste (1463) után, Dalmácia zaklatása kezdetén, 1421 -2 Műszaki nagyjaink IV.

17