Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

gatták a reformáció terjedését. A tiszta reformáció és a belőle kisarjadó vallási irányzatok ellen már a 16. század második negyedében föllépett az ellenreformáció. Ám Magyarországon csak a század végén, főleg a 17. század elején erősödött meg, legfőképpen Pázmány Péter tevékenysége nyomán.

A 16. század Magyarországában sem az ipar sem a kereskedelem nem fejlődhetett kellőképpen. A nemzetfenntartó nagyobb népességátlag katonáskodott. Az ország egyre fokozottabban behozatalra szorult. A papírtól a nyeregig az iparosság termékei idegenből származtak. A termékek vagy Ausztriából és Lengyelországból, vagy rajtuk keresztül érkeztek. Az ország gabonával, borral, élő marhával fizetett. Ez a forgalom magától értetődően nem volt nagy. Nehezítette az ország helyzetét a pénz értéktelenedése. Az utóbbi két hatásból tevődött össze: egyrészt az Amerikából beözönlő arany és ezüst Európa-szerte csökkentette a nemesfémek vásárlóerejét; másrészt az anarchia következtében — az egyháziaktól a nagyurakig — országosan űzték a pénzhamisítást. A két király hiába veretett jó pénzt, a magyar fizetőeszköznek nem volt hitele. így tehát a fenntartás és ellátás a földművelésre és az állattenyésztésre, főként a szarvasmarhatartásra nehezedett. De a szüntelen villongás nem adott alapot a békés munkának. Sem a földművelés, sem az állattenyésztés nem fejlődhetett a Nvugat-Európa országaihoz hasonló ütemben.

Mohács után az iskolázás általában hanyatlott. A 16. század közepe táján, a reformáció megszilárdulásával párhuzamosan, új lendületet nyert, egyre növekedett a hazai és a külföldi iskolát végzettek tábora. Az új réteg nemcsak a megújhodott vallási eszméket zárta magába, tette magáévá, hanem az általános műveltsége is gazdagodott a reneszánsz-kori ismeretekkel. Itt nem lehet cél a 16. századi tudományosság fejlődésének vizsgálata. Ám az alábbi rövid összefoglaló is meggyőz az ország szétszakítottságában is érvényesülő sajátos fejlődésről.

Mint mondottuk, a századfordulón és a 16. század elején Magyarországon is egyre terjedtek a humanizmus eszméi. Ébresztő és nézetfordító hatásuk volt Erasmus írásainak. A reformáció magyar nyelvű bibliával, vitairatokkal, szójegyzékekkel, szótárakkal, s nem utolsó sorban nyelvtannal segítette a tudomány magyar nyelvűségét. Mert az 1530-as években új jelenséggel, az anyanyelv értékének fölfedezésével bővül a magyar szellemiség. Ebben a korszakban Brodarics István (1470?—1539) a Mohácsnál vívott csatáról —, Szerémi György (1490?—1548 ?) az ország romlásáról írt könyvet. Verancsics Antal (1504—1573) Bonfini Magyarország történetéről szóló művének folytatásához gyűjtött össze maradandó értékű adatokat. Istvánffi Miklós (1538—1615) történetíró és költő volt. Főműve: Mátyás király halálától 1613-ig írja le az ország történetét. Istvánffi másik nyomtatásban megjelent műve: Forgách Ferenc élete. Oláh Miklós (1493—1568) írt latin nyelvű költeményeket, művelte a történetírást, ebben fölvillantja a 15. századi magyar társadalom képét. Zsámbóki János (1531—1584) polihisztor, filológus, költő. Több mint ötven kiadványa jelent meg. Költészetének hatása még Shakespeare drámáiban is meglelhető.

16