Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

Sokan úgy vélték, hogy az építészetben legfontosabb a gépek művészete, mert úgy ítélték meg, hogy a művet sokkal kifinomultabb szellemben tudják tökéletesíteni. Ám ha az emberek megbecsülik a tudást, amit a gépek ismerete nyújt, azoké a gépeké, amiket már régóta alkalmaznak, akkor mi értelme van annak, hogy annyi század után ismét előtérbe helyezzük ? Tudom, az emberek annyira szeszélyesek, hogy legtöbben, akik látni fogják majd gépeimet, sőt még azok is akik, mielőtt látták volna azokat, olvasták a rájuk vonatkozó ismertetéseket és csodálatosnak ítélték, — végül megvetik és szellemtelen dolgoknak tartják majd. Miért is pazaroltam hát annyi fáradtságot és pénzt a leírásokra ? Talán azért, hogy kedvében járjak azoknak, akik majd egy kicsit megbecsülik. Kerestem a legjobbakat, a legkönnyebben kezelhetőeket, hogy a jövőben az embereknek emlékük legyen erről, átnjmjtjuk őket, megemlékezünk róluk.

I. Árvíz Róma városában

Én a magam részéről sokszor gondoltam rá, sőt másoknál is kutattam, mégsem tudhattam meg és mindeddig nem is hallottam arról, minek a következménye volt, hogy a Római Hercegek, akik nem sajnáltak semmilyen költséget, bármekkora volt is az, hogy a város köz- és magántulajdonban levő ékességeit és kényelmét megvédjék, akik nem voltak híján a tanult építészeknek, mégsem voltak képesek rá, hogy megakadályozzák a Tiberis árvizeit, melyek több alkalommal nagy károkat és nagy veszedelmeket okoztak. Mert, hogy szándékukban volt, azt senki sem vonhatja kétségbe azok közül, aki történetüket látta és olvasta. Hogyan ? Semmi lehetőség nem lett volna a Tiberis kiáradásának megállítására, hogy megáradva ne zúduljon olyan vadul a városon át ? Lehetséges, hogy hiányoztak a szükséges költségek ? A római gazdagság és nagyság távolról sem olyan mérvű többé, mint volt valamikor amikor virágzott az imperium és széltében-hosszában az egész világra kiterjedt. Azonban minden bizonnyal van olyan mérvű, ami bőségesen elegendő a város kényelméhez és még egyébhez is. Hiányoznak talán a tanult és tudós építészek ? Erre a tárgyra vonatkozóan a mi korunkban, szóban és írásban több dolgot helyeztek előtérbe. Mindenesetre akad néhány olyan személy, akiknek a véleményével nem tudok egyetérteni. Ugyanis azt szeretnék, hogy a Tiberis egy ága a legmélyebb völgyön keresztül follyék le. Akad olyan is, aki a városon kívüli Coelius hegy dombjainak tetejéről kívánja a vizet levezetni, amihez Krőzus gazdagsága is aligha lenne elegendő. Nem veszem itt tekintetbe azt, amit a régiek és a modernek meghatároztak, a Tiberis mederbe szorításáról. Ezek ugyanis zsilipeket kívántak építeni, annak megakadályozására, hogy az ár ne érje a várost. Én azokkal vagyok egy véleményen, akik úgy ítélték meg, hogy ezt a védőművet a város körül kevés költséggel lehetett volna elvégezni. És, hogy a dolgot világossá tegyem: az áradásnak több oka lehet, ezek közül kettő a legfontosabb. Az első

112