Pénzes István (szerk.): Műszaki nagyjaink 4. Reneszánsz gépészet, a repülés úttörői, a matematika, a fizika és a kémia alkotói (Budapest, 1981)

Pénzes István: Verancsics Fausztusz

da Vinci hátrahagyott iratai között megtalálták az ejtőernyő vázlatát is — így összegzi véleményét: Verancsics ...„könyvében jelenik meg először a tudományos világ részére hozzáférhetően az ejtőernyőnek egy igen jó ábrázolása”. M. Zemplén Jolán a következőket írta: „Az ejtőernyő alapgondolata — és nem elsőként — már Leonardo da Vincit is foglalkoztatta”... [69. 1897. p.]. Makkai László Verancsics műszaki tevékenységének forrását kutatva a következőkben foglalta össze véleményét: ...„a technika ekkor [— az „önkéntes itáliai száműzetés idején” —] került érdeklődésének homlokterébe, mégpedig minden jel szerint azáltal, hogy a barnabita szerzetes barátja, Ambrogio Mazenta, Leonardo első biográfusa, betekintést engedett neki az általa őrzött s akkor még nyilvánosságra nem került Leonardo kéziratokba.” [55. 41. p.]

Pálóczi Edgártól Makkai László föltételezéséig egyre bizonytalanodik az állásfoglalásunk. Következtethetünk mindebből arra is, hogy a követett út járhatatlan. Űjabb lehetőségként vessük össze Leonardo és Verancsics ejtőernyőjét.

Leonardo nevezetes vázlatához (32. ábra) a következő megjegyzést fűzte: „Ha az embernek van egy sűrű vászonból készült sátortetője, mely 12 rőf széles, 12 rőf magas, akkor bármilyen magasságból veszély nélkül le tud ereszkedni”. A vázlatból és a leírásból egyaránt látható, hogy Leonardo ejtőernyője gúla alakú, s vázlatos, kidolgozatlan ötlet. S bár „istenkáromlásként” hat, de ki kell mondani: Leonardo ejtőernyője — az adott körülmények között és merevítés nélkül — nem működött volna. Ez a tény indokolja az előző „vázlatos, kidolgozatlan” jelzők használatát.

Verancsics ejtőernyője négyzetes alapterületű, amelyen a vászon repülés közben gömbszeletszerű. A vásznat rudazat tartja. A rudak kötéspontjairól tartókötelek lógnak le, amelynek hámjába az ember beleerősíthette önmagát. Verancsics fontosnak vélte, hogy az ejtőszerkezet felületét az ember súlyának megfelelően méretezzék (38. kép és Melléklet XLIT. leírása).

Az előzőekből néhány következtetés vonható. Az ejtőernyő alapgondolata Leonardotól vagy — őt megelőzve — másoktól származik. A két ejtőernyő összevetéséből azonban nem következik az, hogy Verancsics ismerte Leonardo kéziratait. Verancsics saját korában is használható ejtőernyőt szerkesztett, amely fontos eleme e találmány fejlődésének.

Hagyomány tiszteletünk és Verancsics Fausztusz munkásságának megbecsülése nyilvánul meg a Magyar Posta által kiadott bélyeggel (33. ábra). (A bélyegen látható évszám téves! A Machinae Novae megjelenési ideje 1615 vagy 1616. Az ejtőernyő verancsicsos változatának tervezési idejét nem ismerjük.)

S végül még egy apróság Verancsics ejtőernyőjéről.

A jugoszláv irodalom [114] bizonyos Wilkins-re hivatkozva, de szakszerűen forrást meg nem jelölve, azt állítja, hogy Verancsics ejtőernyőjével leugrott Velence egyik tornyáról. Vladimir Muljevié [66] az előzőekről a következőket írta: „Egyes történészek szerint valószínű, hogy — az egyféle ejtőernyőt leíró Leonardo da Vincivel ellentétben — Velence egyik tornyáról leugorva. [Veran-7 Műszaki nagyjaink IV.

97