Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Renner János: Eötvös Loránd

részéről indult ki már 1885 őszén. Eötvös szükségesnek vélte, hogy e mozgalomhoz a fizikusok is csatlakozzanak s maga tette meg ehhez az első lépést azzal, hogy 1890-ben két előadást tartott a földi gravitációról. Nemsokára,1891- ben folyóirat indult ,,Mathematlkai és Phvsikai Lapok” címmel s az egyesület is még abban az évben megalakult „Mathematikai és Physikai Társulat” néven. Eötvös vállalta a Társulat elnökségét és azt élete végéig viselte. Az új Társulat munkájában tevékenyen részt vett, előadásokat tartott. 1894-ben minisztersége idején szervezte meg a Társulat keretében a matematikai tanulóversenyt középiskolát végzettek számára s a győztesek jutalmazására Eötvös-díjat alapított. A Társulat 1918-ban Eötvös 70. születésnapja alkalmával a Mathematikai és Physikai Lapok ünnepi számával köszöntötte akkor már nagybeteg elnökét s ebben az ünnepi számban foglalta össze és méltatta egész életének munkásságát.

Eötvös Loránd kitüntetései közül említésre méltó a Magyar Tudományos Akadémia 1896-ban adományozott nagyjutalma s a Természettudományi Társulat kitüntetése a Szily Kálmán-éremmel. A berlini Porosz Tudományos Akadémia kültagjává választotta, a krakkói Jagello-egyetem, valamint a norvég Frederik-egyetem tiszteletbeli doktorává avatta. Amikor 1881-ben Párizsban a nemzetközi elektromos kongresszuson hivatalosan képviselte a magyar kormányt, a becsületrend lovagkeresztjével tüntették ki. Nevezetes esemény volt Eötvös életében a földmérők nemzetközi szövetségének, az Internationale Erdmessungnak 1906-ban Budapesten tartott kongresszusa, amely döntő befolyással volt további tudományos kutató munkájára. Erre később még visszatérünk.

Családi körülményeiről itt röviden csak annyit említünk meg, hogy 1876- ban nőül vette Horváth Boldizsár igazságügyminiszter leányát, Gizellát. Házasságukból született Rolanda és Ilona leányai nem alapítottak családot. Ilona 1945-ben, Rolanda 1953-ban hunyt el.

Eötvös Loránd egész életében nagy gondot fordított testének edzésére, életerejének fenntartására, idősebb korában is sportolt. Hetvenéves korában, 1918-ban azonban erős szervezetét alattomos kór, a rákbetegség támadta meg s a nagy tudós 1919. április 8-án elköltözött az élők sorából. A kevéssel azelőtt megalakult Magyar Tanácsköztársaság méltányolta a kiváló természettudós hervadhatatlan érdemeit s a nemzet halottjaként a Nemzeti Múzeum kupolacsarnokából a nagy embernek kijáró dísszel temettette el. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírján 1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére állítottak síremléket. A síremléket díszítő mellszobor Eötvöst fiatal korában ábrázolja és azt Kallós Ede mintázta Stróbl Alajosnak régi kis méretű mellszobra nyomán. Eötvös Loránd sírját tanítványai, tisztelői halálának évfordulóján évente felkeresik és megkoszorúzzák.

94