Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Holenda Barnabás †: Jedlik Ányos

a mágnes hatása alól. Különben a zárt kör egyik felében gerjesztett feszültség ellene dolgozik a másik félkörben indukált feszültségnek. Jedlik a nehézséget ügyesen megoldotta.

Gépén üreges vashenger körül két — négy küllővel ellátott — mágneskerék forog. A küllőkre a drótot úgy tekercselte, hogy az egyik kerék küllőinek külső vége mind északi, a másik keréké déli mágnességet kapott. A kétféle sarkok között a levegőn át záródnak az erővonalak, amelyek forgás közben átmetszik a gép fából készült törzsének alján elhelyezett vezetőket, s azokban áramot indukálnak. Az egyes vezetőket összekötő drótokat az üreges vashenger belsejébe tette, így kívül voltak a mágneses erőtéren. A tengely hengeres üregébe helyezett és a gép faalapjába ágyazott vezetők között forgás közben az összeköttetést higannyal telt vályúkkal biztosította, amelyekbe a drótvégek belenyúltak. (9. ábra.)

Jedlik unipoláris dinamójának hátránya volt, hogy kis feszültséget adott, így pl. ívlámpához nem volt használható. Később azonban a fejlődés meghozta a gyakorlati alkalmazást. Rájöttek, hogy ezek a gépek igen alkalmasak nagy erősségű egyenletes egyenáram előállítására is. Mindenesetre gyakorlatilag kifogástalan megoldást csak 1905-ben talált Noegerrath Jakab, az amerikai General Electric mérnöke. A későbbi gyakorlati alkalmazások közül csak egyet említek meg. A Nature 1961. aug. 12-iki száma elmondja, hogy Ausztráliában Marc Oliphant, a neves atomtudós vezetésével egy kutató csoport 10 milliárd voltos proton-synchrotront készít. Új utat kellett keresniök, mert a 10 milliárd voltos és ennél nagyobb gyorsítók költsége már 10—100 millió font körül van és hasonló összeg kell a segédberendezésekhez is. Kisebb államok ekkora költséget nem vállalhatnak. Oliphant újszerű gyorsítója csak 10 m kerületű, de 80 000 gauss erősségű mágnestér kell hozzá. Ezt már nem lehet vasmagú mágnessel előállítani. A szükséges áram csúcsértéke másfél millió amper, ehhez a mágnestér állandóságának biztosítására egysarkú (unipoláris, monopoláris) generátor kell. Folyékony fémet használnak kefe gyanánt, ebben is hasonlítanak Jedlikhez, aki higannyal dolgozott.

Jedlik dinamójával kapcsolatban egy másik felfedezést is tett: felismerte, hogy ha gépébe kívülről vezet áramot, akkor az mint elektromotor forgásba jön. Kezdettől fogva használta is dinamóját erre a célra, vele hajtatta az optikai rácsokat készítő osztógépét.

Külföldön erre csak később, véletlenül jöttek rá. Az 1873-as bécsi világkiállításon Gramme gépei is szerepeltek. Amikor a készület közben a szerelők két Gramme gépet tévedésből összekapcsoltak, csodálkozva látták, hogy egyik hajtja a másikat. A kiállításon ezt a berendezést mindjárt szerepeltették is. Gramme ugyan már 1870-ben célzott erre a lehetőségre, de Jedlik már előtte 10 évvel gyakorlatban fel is használta.

72