Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Holenda Barnabás †: Jedlik Ányos
elégedve, hogy levele szerint azt a bécsi tudományos akadémia előtt szándékozott ismertetni. 1858. jól. 17-én 20 db., augusztusban pedig 15 elemet szállított a pesti üzem Konstantinápolyba 133 pengő 27 krajcárért. Mint utolsó vevő Fromhold doktor szerepelt 1859. decemberében. A dinamó-elv. Az egysarkú villanyindító Már említettük az előzőkben, hogy Jedlik már az ötvenes években kezdett az akkori egyenáramú generátorok tökéletesítésével foglalkozni. Korábban már mások is gondoltak rá, hogy a hatás növelésére jó lenne acélmágnes helyett elektromágnest használni. Sinsteden pl. 1851-ben arra hívta fel a figyelmet, hogy jó lenne több gépet összekapcsolni, és az első gépbe termelt áramot a második gép mágnesének tekercsébe vezetni, a másodikét a harmadikba, s ha ezt folytatjuk, az utolsó gép mágnese már erős áramot termel. Ezzel szemben Jedlik zseniális gondolata az volt, hogy nincs is szükség több különböző gépre, hanem egyetlen géppel is elérhetjük ugyanezt a hatást. Ha ugyanis gépünkben elektromágnest használunk, ennek vasmagjában mindig van annyi remanens mágnesség, hogy azzal a tekercsben gyenge áramot lehet indukálni. Ha ezt az áramot újra az elektromágnes tekercsébe vezetjük, annak mágnessége erősödik, tehát erősebb áramot indukál. Ez tovább folytatódik egy bizonyos határig — a mágnes telítettségéig — s végül is erős áramot kapunk gépünkből. Ez a dinamó elve. A külföldi, különösen a német fizikai irodalom Siemensét tartja a dinamó felfedezőjének, aki 1867. jan. 17-én fejtette ki a berlini tudományos akadémia előtt a dinamó elvét. * Az angolok Wheatstone-re hivatkoznak, aki kb. 4 héttel később tartott hasonló tartalmú előadást. De Jedlik prioritása mindkettővel szemben kétségtelen. A pesti egyetem fizikai szertárának leltárában Jedlik kezeírásával a következő bejegyzést találjuk: ,.Egysarki villamindító (Unipolar-inductor). Kigondolva lön Jedlik Ányos által, elkészítve pedig Nuss pesti gépész műhelyében. Beszerzési ideje 1861. Ára 114 forint 94 kr.” A készülékhez, amelyet az egyetem Carl Müller lakatos 1906-ban levelében következőképpen számolt be Werner Siemens fiának a dinamó felfedezéséről: 1866. szept. 16—20-ika körül jött hozzám egy késő délutáni órában nagy tiszteletben álló főnököm — akkor én művezető voltam a Siemens und Halske cégnél — hogy a szokásos technikai részleteket megbeszélje velem . . . ezen alkalalommal felhívta figyelmemet, hogy az induktor hatásának jelentősen növekednie kell, ha a permanens acélmágnes helyett elektromágnest használunk, amelynek tekercseit egy telepből látjuk el árammal. Nagy buzgósággal fogtam a munkához. Alig lett kész a készülék, és alig végeztük el az első kísérleteket, amikor a főnöknek kísérletezés közben az a gondolata támadt, hogy kikapcsolja a telep áramát, és a készülék elektromágnesét a saját maga által termelt árammal táplálja. Rögtön végre is hajtotta a szükséges kapcsolást. A hatás meglepően nagy lett. Villámlásszerűen érezte mindenki a megtett lépés nagyszerűségét, anélkül, hogy sejtette volna, milyen célokhoz vezet ez majd. ,,Ich kam, sah und schrieb”. Augenzeugenberichte aus fünf Jahrtausenden. Herausgegeben von Martin Wein. 1964. Deutscher Taschenbuch Verlag. 331—332 p. 5* 67
