Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Holenda Barnabás †: Jedlik Ányos
számíthatott volna, aki irányt tudott volna kijelölni kutatásai számára, a maga erejéből kellett neki indulnia a tudományos munkálkodás rögös útjának. Neki is végig kellett csinálnia azt a sok csetlést-botlást, félig tudatos próbálkozást, ami minden autodidaktának osztályrésze, s ami annyira meg tudja bénítani éppen a legértékesebb fiatal évek munkáját. Jedlik fizikai működését Győrött kezdte meg, felszentelése után ugyani^ ifcte helyezte rendi vezetősége, hogy a rendi filozófiai tanfolyamon a természettant természetrajzot és mezőgazdaságtant tanítsa. Munkálkodása ekkor kezdett határozott irányba terelődni: a természettudományok, s ezek közü\ip a fizika foglalták le minden érdeklődését. Alkalma volt a német tudományos folyóiratokat tanulmányozni, így hamarosan felkeltette figyelmét az a hatalmas fellendülés, amely az elektromosságtan terén éppen abban az időben mutat kozott, ő is foglalkozni kezdett a felmerülő problémákkal, s maga is meg próbálkozott a folyóiratokból megismert készülékek összeállításával. Különös tehetsége, amely a század legnagyobb fizikai felfedezőivel állította őt egy sorba, már ekkor jelentkezett. Mint fiatal győri tanár készítette el 1828-ban a világ első, tisztán elektromágneses forgó készülékét, s bár. eredmény ét nem publikálta, visszaemlékezései és egykori feljegyzései igazolják, hogy találmányával megelőzte mindazokat, akiket külföldön az elektromotor felfedezői gyanánt emlegetnek. Az elektromosságtan nem volt az egyetlen terület, ahol Jedlik kutatásait megkezdte. Majdnem ugyanerre az időre esik a szódavíz készítésének feltalálása is, amely, ha nem is olyan nagy jelentőségű, mégis jól mutatja különös tehetségét, amely annyira képessé tette őt a felmerülő problémáknak gyakorlati irányban való megoldására. Ezzel a találmányával indult meg irodalmi működése is. Találmányáról szóló latin nyelvű értekezését beküldte a Baumgartner és Ettingshausen szerkesztésében Bécsben megjelenő Zeitschrift für Physik und Mathematik-hoz és abban németre fordítva le is közölték 1829-ben. Ezzel kezdődött Ettingshausen-nel való kapcsolata, barátsága. Az ifjú Jedlik arcképét az 1. ábrán látjuk. Kovács Tamás főapát 1831 áprilisában Győrből Pozsonyba helyezte Jedliket az akadémiára, ott lett a természettan, term.-rajz és mezőgazdaságtan tanára. A bencésrend ugyanis 1816-ban vállalkozott arra, hogy a pozsonyi akadémia filozófiai karát ellátja megfelelően képzett tanárokkal. Ennek megfelelően, ha egy tanszék megüresedett, azt lehetőleg bencésekkel töltötték be. A fizikai szertár Pozsonyban meglehetősen hiányos volt. Alapját az a néhány természettani műszer és természetrajzi preparátum alkotta, amelyeket 1784- ben Nagyszombatból idehoztak, amikor az akadémiát Pozsonyba helyezték. A gyarapodás igen lassú volt, az évi 40 forintos általány majdnem egészében elfogyott javításokra, apró pótlásokra; új beszerzésekre nem maradt pénz. ,,A bencések — írja Ortvay T. ,Száz év egy hazai főiskola életéből’ című könyvében — név szerint Jedlik és Römer tekinthetők tulajdonképpen a múzeum (szertár) legbuzgóbb gondozóinak, amint tényleg ők voltak azok, kik 46
