Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Jakucs István † - Szőkefalvy Nagy Zoltán: Hatvani István
található sziksó lényegileg szóda. 1770-ben Pázmándi Gábor orvos elevenítette fel Torkos megállapítását, só't annyiban tovább is vitte a sziksó megismerését, hogy rámutatott, többféle sziksóval lehet találkozni. Hatvani nemcsak elismételte, amit elődei mondottak, hanem lényeges különbséget tett a sziksó, valamint az Alföldön néhol található salétromos kivirágzás között. Nem lenne lényeges, hogy az illető sóknak milyen nevet adott, tudományos felfedezésének megértését azonban erősen befolyásolta az általa követett módszer. A salétrom szerinte nitrum vulgare, a sziksó pedig nitrum alcalicum (natrum). A későbbiekben sokan nem vették észre, hogy két lényegesen eltérő sajátságú anyagot írt le. A sziksó tudományos felfedezésében tehát Hatvaninak igen jelentős érdeme van. Nem rajta múlt, hogy ennek, az akkor keresett gyógyszer és ipari alapanyagnak értékét az ország vezető körei nem ismerték fel, s ahelyett, hogy az ország nagy szikes területeinek kivirágzó sóját dolgozták volna fel kristályszódává, az erdők vandál pusztításával állítottak elő a szódához hasonlóan használható hamuzsírt. Csak jóval Hatvani halála után, újabb tudományos közlemények hatására indult meg a sziksó rendszeres összegyűjtése és felhasználása, akkor azonban, amikor már a szintetikus szódával kellett felvennie a versenyt a piacon. Hatvani István kémiai munkássága nagyon kevéssé vált ismertté. Ennek oka elsősorban az, hogy könyve a késői megjelenés miatt kissé túlhaladott volt már megjelenésekor, a kémia akkori rendkívül gyors fejlődése pedig még inkább korszerűtlenné tette ezt a munkát. Az Allgemeine Deutsche Bibliothek-ban (1778) ismertették ugyan a munkát, azonban ebben inkább lényegtelen kérdéseket kifogásolt a névtelen, nem jóindulatú bíráló (a cím hosszúsága, a bibliai idézetek, a „magyaros latin” nyelvezet stb.), kémiai vonatkozásban megelégedett egyszerű ismertetéssel. 3. Csillagászat A Hatvani által tanított fizika magában foglalta a csillagászati földrajzot is. Nagyon valószínű, hogy foglalkozott az időszámítással, naptárakkal és napórákkal is. A szertár régi eszközei között sok napóra állott rendelkezésére. Itt volt az 1702-ben készült Helvelius-féle éggömb, amely a legrégibb eszköze a debreceni fizikai szertárnak s hivatalos megállapítás szerint az egész országban is a legrégibb iskolai szertári eszköz (8. ábra). Kapcsolatban állott Hatvani Hell Miksa bécsi professzorral, a magyarországi származású híres csillagásszal, akinek a nevét különösen a Nap parallaxisának igen pontos meghatározása örökítette meg. Hatvani maga is végzett csillagászati megfigyelést. Fontos tudományos eredménye, hogy elsőnek határozta meg Debrecen földrajzi szélességét. Eljárásának részleteit is leírta és közzé is tette az „Tntroductio . . .” című filozófiai könvvé-26
