Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Szénássy Barna: Kőnig Gyula
(22) Az a kérdés, vajon van-e olyan számosság, mely a megszámlálhatóan végtelen (pl. a természetes számok számossága) számosságnál nagyobb, de a lcontinuum-számos Ságnál (pl. a (0,1) intervallum pontjainak számossága) kisebb. Cantor sejtése szerint ilyen számosságú halmaz nincsen, azonban a hipotézis igazolása mindmáig nem sikerült. (23) Legyenek a <6 természetes számok, akkor Kürschák József népszerűsítő példája szerint a König-íéle egyenlőtlenség végtelen számosságokra való általánosítása az «-f-ö -= («—(—1)(6 -f-1) egyenlőtlenségnek. (24) F. Bernstein: Untersuchungen aus der Mengenlehre. Göttingen, 1901. 49. p. (25) F. Bernstein: Zum Kontinuumproblem. Math. Annalen, 60. k. 1905. 463 — 464. p. (26) Részletesen tárgyalja Kalmár László: Matematika alapjai, I. 1. 1953. 252 — 253. p. (Jegyzetellátó Vállalat) (27) A könyvről részletes ismertetést írt König Dénes: König Gyula utolsó művéről. Mat. és Fiz. Lapok. 23. k. 1914. 291 — 302. Meglehetős hosszan és elismerőleg méltatja Fraenkel is: Einleitung in die Mengenlehre. Berlin, 1923. 182—184. p. Egyébként a munkát sok más helyen is idézik. (28) Kalmár László: A matematika alapjai, 2. k. 2. füzet. Bp. 1959. 357. p. (29) Szokásos módon t az „igaz”, 1 a „nem-igaz” logikai érték jele. Továbbá, ha / egy logikai formula, akkor / annak negációja. (30) König Dénes: König Gyula utolsó művéről. Mat. és Fiz. Lapok, 23. k. 1914. 297. p. (31) Bauer Mihály: Adatok a végtelen szorzatok elméletéhez. Mat. és Fiz. Lapok, 8. k. 1898. 19—26. p. (32) Első integrálon a differenciálegyenlet olyan megoldását értve, mely a keresett függvényeket és egy tetszőleges konstanst tartalmaz. Jelen esetben tehát p—F(t, xi, , xn; pu . .. ,pn; a)=0 alakú. (33) Kőmének a differenciálegyenletekkel kapcsolatos eredményeit igen sokan ismertették, alkalmazták, fejlesztették tovább. Ezek felsorolására nincs helyünk, itt csak Toeplitz igen elismerő és szokatlanul részletező referátumait említjük: Fortschritte d. Math. 16. k. 1884. 306—308. p. ill. 309 — 314. p. (34) A közlemény maga Rodostói származik: A felsőbbfokú kongruenciák elméletéhez. Mat. és Termtud. Ért. 1. k. 1882 — 83. 296 — 308. p. E tanulmányból derül ki, hogy König 1881-ben egy szemináriumi gyakorlaton adta a megoldhatóság szükséges és elégséges kritériumát, ennek hatására terjesztette ki Rados a vizsgálatokat az inkongruens megoldások számának a meghatározására. (35) Ennek bizonyítására nézve 1. pl.: Számelmélet (kézirat). Túrán Pál előadásainak felhasználásával. Tankönyvkiadó, 1962. 15 — 20. p. A tétel általánosítására vonatkozólag 1. pl. Rédei László: Algebra, 1. k. Bp. 1954. 443 — 444. p. (36) Erre vonatkozólag 1. Rédei—Túrán: Zur Theorie der algebraischen Gleichungen über endlichen Körpern (Acta Arithmetica, 5. k. 1959. 223 — 225. p.) c. értekezést, valamint az ennek végén található bibliográfiát. (37) A könyv részletes ismertetését adta Kürschák József és Rados Gusztáv: Math, és Fiz. Lapok, 12. k. 1903. 282—302. p. (38) Kürschák József: König Gyula. Bp. 1914. 10—11. p. 239
