Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Jakucs István † - Szőkefalvy Nagy Zoltán: Hatvani István

tehette elöljáróinak azt a jelen­tést: ,,a physicahoz tartozó in­strumentumok majd mind el­romlottak”. Hatvani fizikatanítása első­sorban azért vált rendkívül hí­ressé, mert minden esetben kí­sérleti alapon oktatott (7. áb­ra). Előtte is voltak olyan deb­receni professzorok, akik időn­ként kísérleteztek, azonban a rendszeres, magas színvonalú fizikai előadási kíérletezésre Hatvani adott példát Debre­cenben, de az egész országban is először. Olyan ritkán maradt el a kísérleti szemléltetés, hogy szükségesnek tartotta felje­gyezni az 1752. december 2-i napot, amikor a teremben ural­kodó nagy hideg miatt a szoká­sos experimentálás elmaradt. Ezek a kísérletek szőttek Hatvani személye körül legen­dás hírt. Szájról szájra járt a legkülönbözőbb érdekes kísér­letek híre s vált a különleges valóságból csodálatos mese. Nemcsak a tanítványok be­széltek sokat Hatvani akaratá­nak engedelmeskedő jelenségekről, hanem még a város határán túl is emleget­ték azokat. Újak és meglepők voltak Hatvani kísérletei még az idősebb szak­emberek részére is, hiszen elektromossággal végzett kísérletet azok sem láthat­tak. Ekkor történtek a legelső, döntő jelentőségű felfedezések ezen a téren. Franklin 1756-ban alkotta meg a villámhárítót, s ugyanakkor kezdődtek Gal­­vani híres békacombos kísérletei is. Amikor tehát Hatvani elektromosságtani kísérleteivel elkápráztatta hallgatóit, s alkalmat adott a hiszékenyek szóbe­szédeire, a legfrissebb tudományos eredményeket közvetítette hallgatói felé. 21 6. ábra Klek tro fór (1 77ü)

Next

/
Thumbnails
Contents