Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)
Szénássy Barna: Kőnig Gyula
melyeknek biztos nyomait számunkra megőrizte az idő” ([3] 570. p.). Hatott rá a Haeckel-féle monizmus is: ,,Ezek s számtalan más hasonló adat csalhatatlanul bizonyítják, hogy azon ismeretlen valami, amit mi léleknek mondunk, az agynak és csak ennek segítségével kormányozza a testet, érez, gondolkodik, akar, szóval él” [5]. Mélyen foglalkoztatta Königet azoknak a fogalmaknak, eszméknek a kialakulása, melyek az újabbkori fizika gerincét alkotják. Azt az utat kutatta, melyet a természettudományos gondolkozás a ,.kétely ember”-étől {Bacon) a „képzelem ember”-ének (Kepler) munkásságán át az első „modern természettudósiig (Galilei) megtett [9]. Eddig említett értekezései lényegében tudománytörténeti jellegűek. De annak igazolásaként, hogy e téren nem elégedett meg adatok szempontnélküli összegyűjtésével, idézzük őt magát: „Korunk szellemi haladásában az ismert tények gyors és sokoldalú növekedését szokták jellemzőnek tartani: ez hat ránk legközvetlenebbül, ez emlékeztet minden lépten-nyomon az emberiség sürgő tevékenységére, ez az, ami szemünkbe ötlik és megkap. De valamint az egyes tudományok terén az új adatoknak e számbeli növekedése ki nem elégítheti a tudóst, és az adatoknak e gyűjtése és rendezése mindinkább kívánatosabbá teszi a vezénylő eszmék kutatását és elemzését: úgy időnk tevékenységének általános megbírálásában is nem sokára tekintetünk túlemelkedik az összehordott anyaghalmazon, és észrevevén azt. hogy az összehordásban bizonyos eszmék az uralkodók, nem sokára főérdekét ez eszmék körül csoportosítja. Szóval a legfeltűnőbbet nem tartjuk többé a legelsőnek; a jellemző alapvonást máshol keressük; és keressük ezt a módszerek változásában” ([10] 321. p.). „Szellemi fejlődésünknek nagy fejezetei — a tudományok, a művészetek története, a műveltség keletkezésének és terjedésének ama számos része, mely a fölsorolt fejezetek alá nem esik — megszűnnek csupa adattárak lenni; a külön érdekek, melyek a vizsgálat e terét annyira szétforgácsolták, összeforrnak; és az átolvadásnak e folyamata egy új és központi helyzeténél fogva fölötte jelentékeny tudománnyal ajándékoz meg” ([10] 322. p.). E két utóbbi idézet szerint tehát igen világosan látta König azt a tudományos és pedagógiai értéket, melyet vezető elveik, irányító fogalmaik története, röviden & fogalomtörténet képvisel mind a jelen, mind a jövő szempontjából. De programja nemcsak a szaktudománybeli fogalmak, hanem általánosabban: az emberi gondolkodás fejlődésének újraélését is előirányozza, éspedig annak a modern elvnek megfelelően, hogy mivel egy a valóság, egy kell, hogy legyen annak visszatükröződése is. Egységes világkép, egységes műveltség lebegett tehát szeme előtt. Itt már nem is tudománytörténetről, hanem tudomány filozófia ról van szó, korunk alapvető fontosságúnak tekintett problémaköréről. A századforduló tájának divatos jelszava volt a Dubois-féle „ignoramus et ignorabimus”, a haladás szkeptikusainak e vezérszólama. König Gyula a nemzete jövőjéért és a tudomány fejlődéséért aggódó tudós módján különösen az 220
