Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Szénássy Barna: Kőnig Gyula

Pedagógiai tevékenységén — miről később még szólunk — kívül kivette részét a Műegyetem irányító és adminisztrációs munkájából is. Az 1887/88. tanévtőLkedve három éven át dékánként intézte a mérnök- és építészeti szakosztály ügyeit, majd ezt követőleg ugyancsak három éven át látta el a rektori teendőket. E megbizatásaiban határozott intézkedéseivel, mindig a lényeget, az előremutatót tekintő rendelkezéseivel nagymértékben járult hozzá Műegyetemünk nemzetközi tekintélyének emeléséhez. Rektorsága idején ő vetette fel egy központi műegyetem szükségességének a gondolatát. 1882-ben a Műegyetem ugyanis az addigi igen szerény Csillag utcai otthonból átköltözött a Múzeum körút tágasabb épületeibe, de csakhamar ez a hajlék is szűknek bizonyult. Nem kis részben éppen König fáradozásainak tudható be, hogy 1902-ben megkezdődtek a Műegyetem lágymányosi otthonának építkezései, 1909-től hosszú időn át ez volt egyetlen fellegvára a hazai műszaki oktatásnak.

Külön fejezetben foglalkozunk azzal a munkával, mit a Franklin Társulat igazgatójaként végzett.

Sokoldalú közéleti tevékenysége mellett kevés ideje maradt a magánélet számára. Ez utóbbinak kisszámú, de fennkölt órái voltak, miket ízlésesen berendezett Vámház körúti otthonában művelt feleségével — a budapesti társadalmi élet egyik kedvencével — Oppenheim Elizzel (1862 — 1916), és két tehetséges fiával, Györggyel és Dénessel2 töltött. Sok olvasás a könyvtárszobában, a megszokott heti kártyacsata az Országos Tisztikaszinóban, egy-egv hangverseny vagy színházi előadás, gyakori utazgatás a Tátrába, vagy az Adria párjaira — ezek töltötték ki magánéletét.

*

Azonban a közéleti tevékenység — főként az akadémiai munka és a Franklin - társulati elfoglaltság révén — a századforduló után már annyira lekötötte König Gyula idejét, hogy 1905-ben kénytelen volt a Műegyetemtől nyugdíjaztatását kérni. Nyugdíjba vonult, de kapcsolatai az egyetemi élettel ezáltal nem szakadtak meg: mint címzetes rendes tanár ezután is hirdetett előadásokat — speciálkollégiumokat — , ekkor már főleg a matematika legújabb fejezeteiből, a halmazelméletből és a matematikai logikából. Munkával, sőt talán kissé sok munkával töltötte tehát a nyugdíj napjait, ez hamarosan meg is bosszulta magát. 1913. januárjában még felkereste kedvenc üdülőhelyét, Sankt-Moritzot hogy pihenten készülhessen fel az Akadémiák Világszövetségének Szent- Pétervárott tartandó ülésére, és befejezhesse a matematikai logika körébe tartozó művét [92]. Azonban az utazásra már nem került sor, a könyv is befejezetlen maradt : 1913. április 7-én az Országos Tisztikaszinóban szívrohamot kapott. A gyors orvosi segítség hiábavalónak bizonyult: április 8-án, a hajnal órákban König Gyula meghalt. *

*

210