Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 3. Fizikus és matematikus alkotó oktatók, főként a mérnökképzés tanárai sorából (Budapest, 1983)

Jakucs István † - Szőkefalvy Nagy Zoltán: Hatvani István

kérő írásával. Hatvani az írás megfogalmazásában is kivette részét, felhasználta ezen kívül külföldi útja során kialakított baráti kapcsolatait is. Angliában, Hollandiában, Svájcban annyi pénz gyűlt össze, hogy nehezen bár, de sikerült a hazai gyűjtéssel együtt a kollégium működéséhez szükséges összeget biztosítani.

A protestáns egyházak sérelmi ügyében a debreceni kollégium képviseletében Hatvani István utazott fel Bécsbe, II. József császárhoz, mint a nagyhírű Domokos Lajos debreceni főbíró kísérője. Domokossal együtt vett részt 1782- ben a Pozsonyban, majd 1784-ben a Béesben tartott értekezleteken, amelyen ők a Ratio Educationis-nak a debreceni kollégiumra való kiterjesztése ellen harcoltak.

Ezekben a harcokban Hatvani határozott abszolutizmus ellenes felfogása nyilatkozott meg. Ezeket az elveket már azelőtt is vallotta, hiszen már 1757- ben „A fejedelmeknek a polgárok vallása és lelkiismerete feletti jogáról” értekezett [VI].

Közel- negyven évig viselte Hatvani István a debreceni professzori tisztet. Hatalmas, sokoldalú tudása rendkívüli tekintélyt biztosított számára nemcsak a hallgatók, hanem Debrecen város polgárai között is. Természetesen viszont ezzel együtt nőtt sokak irigysége is vele szemben. Szerencsétlenségére a fiatal korában rá annyira jellemző felfokozott érzékenysége egész életében elkísérte. A kicsinyes áskálódások, amelyek pedig nem árthattak volna a nagytekintélyű professzornak, megkeserítették utolsó éveit.

Személyes támadást vélt abban az oktatási tervben, amelyet az a Domokos Lajos városi főbíró akart keresztül vinni, aki Hatvani harcostársa volt, amikor a közös ellenfél, a császári önkény ellen kellett tiltakozni. Az új oktatási rend („Ordo Studiorum”, 1781 nov.) két szempontból is ellenszenves volt Hatvani előtt. Egyrészt azt látta, hogy e mögött a terv mögött a református földesurak ún. világi pártja áll, amely ezzel akarta saját szempontjait érvényesíttetni a kollégiumi oktatáson belül. Ezekkel a főurakkal azonban Hatvani már régen élesen szembenállt, szemükre hányta ugyanis, hogy nem hajlandók az „egyházi tudósok javára s a tudomány és közoktatás érdekében” áldozatokra. A „világi párt”-tal szemben álló egyházi (papi) párthoz csatlakozott tehát, amelynek vezetője Sinai Miklós professzor, későbbi püspök volt.

Hatvani Istvánnak egyéni okai is voltak, hogy szembeforduljon az új oktatási rendszerrel. A kollégiumi levéltárban található Hatvaninak egy latin nyelvű, 12 oldalas beadványa és a püspökhöz és a főgondnokhoz magyarul írt levelei. Ezekben elpanaszolja sérelmeit, elsősorban azt, hogy új tankönyveket írtak elő számára, s csak az alsó osztályokban adtak számára oktatási feladatokat, a fizikai szerek pótlására pedig nem adtak lehetőséget. Felterjesztésében az ellen is tiltakozott, hogy az Ordo Studiorum eltiltotta a diktálást, ezt az akkor általánosan használt módszert. Hangsúlyozta, hogy a hallgatók alig egy ötödének van meg a hivatalos tankönyvül előírt Winkler-féle munka. (Xem csoda, hiszen ez a majdnem 800 oldalas könyv igen sokba került.)

16