Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Pénzes István: Mechwart András
a fehér kenyér és a különböző sütemények kereslete. Az igények kielégítéséhez mind több korpamentes fehér kenyérlisztre és egyre több ún. 0-ás lisztféleségre volt szükség. Az őrlőkövek kitűnő aprítási hatásfokkal dolgozó gépek. A kövek között viszonylag hosszú utat tesz meg az őrlésre szánt gabonanemű. A hosszú út elkerülhetetlenül azt eredményezi, hogy nemcsak a magbelső, hanem a héj is felaprózódik. Viszont a lisztszerű héjdarabkákat már csak körülményesen lehet kiszitálni és nagyobb részben el sem távolíthatjuk a lisztszemcsék közül. Az őrlőkövekkel ellentétben két henger között rövid utat tesz meg az őrlenaő gabona. Emellett a hengerek — rovátkáik és különböző kerületi sebességük révén — felaprítva kifordítják a héjból a magbelsőt. Éppen ezért a hengerpár alkalmasabb eszköz a gabona fokozatos felaprításához, mint a kőpár. A hengerpár, azaz a hengerszék birtokában megvalósíthatták a gabona közvetett őrlését. Ennek az a lényege, hogy a gabonaszemeket először — nagy részben — darává aprítják. Ezt a műveletet szaknyelven töretésnek nevezzük. A molnár akkor töret jól, ha sok darát és kevés lisztet állít elő — miközben héját óvja a túlzott aprózódástól. A darákat — az erre a célra szerkesztett gépeken — az óhatatlanul felaprózódott héjrészektől megtisztítják, majd megőrlik. E módszerrel azután nagy mennyiségben sikerült korpamentes lisztet előállítani. Ha a búzaszem 55 C° körüli hőmérsékletre hévül, akkor a benne levő fehérjék megalvadnak, „megpörkölődnek”. Ez a káros jelenség a köveknél, a hosszú őrlőút és a kőpár jellege miatt, gyakrabban bekövetkezett, mint a hengerszékeknél. A kövek nyilvánvalóan gyorsabban koptak, mint a kemény felületű, szívós anyagból készült hengerek. Az őrlőköveket tehát hétről-hétre élesíteni, újravágni kellett. Az utóbbival ellentétben a töretőhengereket napjainkban általában elegendő évenként egyszer-kétszer megrovátkolni. A következtetés nem nehéz: Az igények többirányú növekedése, a társadalmi haladás követelte az új őrlőeszköz létrehozását. Hogy a XVI. században szerkesztett hengerszék nem terjedt el, ez nagyrészben a társadalmi igény hiányára vezethető vissza. Az elmúlt század végén viszont már együtt vannak az új őrlőeszköz megteremtésének föltételei: a tökéletesebb őrlőeszköz hiánya és elkészítésének műszaki lehetőségei. De még így is egy évszázad kellett ahhoz, hogy a hengerszék teljes egészében kiszorítsa és helyettesítse az őrlőköveket. * Az utóbbi időben megjelent hengerszékekre vonatkozó történeti munkákban [89], [74] a XVI. századot jelölik meg a hengerszék feltalálásának évszázadául. Ez azonban kissé erőszakolt megállapítás. Mint látni fogjuk, a kérdéses szerkezetet inkább nevezhetnők a mai háztartási darálók ősének, mintsem a hengerszékeink korai előfutárának. Juanelo Turriano, V. Károly (1519—1556) német—római császár és spanyol király udvari mechanikusa volt. Feljegyzések szerint Turriano kis készülékét 96
