Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Bánhegyi László †: Ganz Ábrahám

egykori festményéről készült fénykép után. Feleségéről, Heiss Jozefáról is fennmaradt egy hasonló kivitelű és méretű olajfestmény, amelyet Barabás Miklós készített 1867-ben. Mindkét kép a Ganz-gyár Kőbányai út 31. sz. alatt működő központi igazgatóságának egyik szobáját díszítette, ahonnan 1945-ben átkerült a Szépművészeti Múzeumba, később onnan a Magyar Nemzeti Galériába, végül pedig 1966 januárjában a Ganz-gyár egyik jogutódjához, a Ganz-Mávag gyárhoz, ahol a most szervezett Ganz-Mávag Múzeumban helyezték el őket.

Kevés szabadidejét feleségének szentelte, akivel boldog házaséletet élt. Gyakori és hosszú utazásai alatt megható, gyöngéd leveleket váltottak egymással. A gyári élet sok mozzanatát e megőrzött levelezésből ismerjük. Szórakozásuk igen egyszerű lehetett, valószínűleg koruk polgári szokásainak hódoltak, de pesti palotájuk (lásd később) ablakán kihajolva el tudtak gyönyörködni egy évente Pestre ellátogató olasz verklis népszerű operaáriáiban is, vagy a palotájuk tőszomszédságában levő üres telken megtelepedett Renz cirkusz előadásaiban. Szerették az állatokat, amikből egész seregletet tartottak.

Háztartásukat Ganzné nővére, Heiss Fanni vezette, aki a férj kivételével mindenkivel erőszakosan bánt és ,,durvaságával” Ganznét is sokat kínozta. Ganzné könnyűszerrel megszabadult volna tőle, ha szól férjének, de ő inkább hallgatott és tűrt. A házban mindenkinek dolgozni kellett, Ganznét sokszor lehetett mosóteknő mellett is látni.

Házasságuk gyermektelen volt, ezért két rokon árvaleányt fogadtak örökbe és mindent megtettek, hogy árvaságukat feledtessék velük. Egyik gyámleányuk Merkl Jozefa (1852—1881) volt, akit Ganzék 1854-ben fogadtak örökbe s később Pospesch Antal MÁV főmérnökhöz adták feleségül. (Házasságuk nem volt tartós, elváltak) A másik gyámleány Pospesch Anna (1856—1945), Ganzné elhalt nővérének tizenhetedik s egyben legkisebb gyermeke, akinek örökbefogadása 1859-ben történt. Különösen utóbbi nőtt Ganz Ábrahám szívéhez, akit gyermekeként szeretett és aki sok derűs percet szerzett neki.

Sohasem feledkezett meg arról, hogy milyen küzdelmes éveket élt át és amikor jómódú ember lett, minden alkalmat megragadott, hogy maga is segítse a rászorultakat. Támogatta Buda város szociális intézményeit, a tisztviselők nyugdíjalapját, kórházát és árvaházát. Gyárában a beteg, kiöregedett, vagy munkaképtelen munkásai számára önként kórházat és nyugdíjpénztárt létesített. így nem csoda, hogy gyárában a korai kapitalizmusban még előforduló patriarchális szellem uralkodott, munkásai olyan embernek tekintették, akihez minden ügyükben bizalommal fordulhatnak.

Svájci családjának tagjaival állandó kapcsolatot tartott fenn, két öccsének, Konrádnak és Henriknek kenyeret biztosított gyárában, apját és svájci testvéreit pedig állandóan segítette. Halálakor végrendeletében gyárát is rájuk hagyta. Szülőhazájának, Svájcnak is mindig hűséges fia maradt. Halálakor megtaláltak iratai között egy ,,Schweizer Glaube” című nyomtatványt, amelyik hitet tett az emberi jogokról és a szabad életről. Kiderült , hogy ezt vándorlásai alatt is mindig magával hordta és később is megőrizte.

70