Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Bánhegyi László †: Ganz Ábrahám

Ganz Ábraháin újabb és újabb szomszédos telkek vásárlásával egyre terjeszkedik a Kórház, Királyhegy cs Fő utcák között. Csak 1859 és 1876 között kilenc telket vesz meg. A gyárban nagyszabású építkezéseket hajt végre, egy kb. 20 m széles és 32 m hosszú, üvegtetős gépműhelyt és új öntödét építtet, amely versenyzett a legkorszerűbb külföldi öntödékkel. Összefügg a gyártelep modernizálásával a Kórház utca kiköveztetése, amit évekig sürget Ganz Abrahám és közben azzal érvel, hogy a rossz kövezet gyárának létét veszélyezteti és emiatt munkásai is elveszíthetik kenyerüket. 1857-ben a budai Dunaparton, gyárának közelében rakodópart engedélyezését kéri, amit valószínűleg meg is kapott. 1858-ban Pesten szándékozik nagyszabású, új gyárat építtetni Diescher József építésszel a Kerepesi út 54. sz. telkén, de ez valami okból nem valósult meg.

Az üzem kőszén szükségletének biztosítására 1860-ban Gschwindt, Jankó, Vidats, stb. társaságában részt vett a Szent István Kőszénbánya Társulat alapításában.* A Salgótarján környékén kitermelendő jó minőségű kőszenet lóvasúton szállították volna Balassagyarmatig, onnan tengelyen Vácig, majd vasúton tovább. A vállalkozást egy Breilich nevű fezőr mozgatta. Nemsokára kiderült, hogy tulajdonképpen egy vasútépítési terv álcázásáról van szó és a vállalkozás abbamaradt.

Minden alkalmat megragadott, hogy az elérhető kiállításokon résztvegyen és 1864 után főleg, hogy kéregöntésű vasútikocsi kerekeit megismertesse a környező államok vasúttársaságaival. A kitüntetésképpen elnyert kiállítási érmei a következők:

1846 körül a Magyarország gazdasági egyesülete által adományozott ,,II. Rendű, Ganz Abrahám gőzmalmának” feliratú bronz érem, az 1846-i prágai kiállítás ezüst érnie,

az 1846-i harmadik magyar iparmű kiállítás ezüst érme, ugyanott József nádor bronz érme,

az 1855-i párizsi világkiállítás három bronz érme, az 1857-i berni III. svájci iparmű kiállítás ezüst érme, az 1862-i londoni világkiállítás bronz érme. az 1867-i svájci kiállítás ezüst érme,

Összesen tehát négy ezüst és hat bronz éremmel jutalmazták munkássá<rát

Ganz Abrahám 1859-ig egyedül vezette vállalatát és egyedül látta el annak műszaki, kereskedelmi és adminisztrációs vezetését. Ekkor azonban belátta, hogy vállalatának vezetése túl nagy terheket ró vállaira és hogy könnyítsen ezen, szakképzett segítőtársakat kell maga mellé vennie. Még ebben az évben talált is három német mérnököt, akik hajlandók voltak nála dolgozni.

Az egyik Krempe Ödön Vilmos volt, akivel a szászországi Bodenbachban ismerkedett meg és akit rövid ismeretség után meghívott gyárához. A fiatal mérnök el is jött hozzá és tervezője, részben kivitelezője lett a gyárépítkezések -* Fővárosi Levéltár. Pesti tanács iratai VI. 323/185X.

68