Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Bánhegyi László †: Ganz Ábrahám
amelyek eredményeképpen egyre újabb és újabb szabadalmakat jelent be. így 1855-ben három évre megszerzi a kokilla öntvényeknek az egész birodalom területére szóló kizárólagos jogát. 1856-ban pedig két évre szabadalmat kap egy anyag használatára, amely „minden öntöttvas tárgy egész felületét, vagy annak csak egy tetszőleges helyét acélkeménnyé teszi”.* A szabadalom nem közli a bizonyos anyag nevét, mert valószínűleg Ganz Ábrahám szabadalmi beadványában eljárásának titokbantartását kérte. De elárulja az anyag mibenlétét egy fennmaradt feljegyzés, amely magyar fordításban így hangzik: „Hogy tökéletes keményöntvényt, úgynevezett kéregöntvényt kapjunk, főeszközül antimomium anyagot (Antimonium tegeler) használunk, ezt finomra őröljük és festéket vagy masszát csinálunk belőle, az öntvényforma borítófalát bekenjük, megszárítjuk és a formát összerakjuk. Majd 100 fokra felhevítjük és a folyékony vasat a formába öntjük.” „Megmerevedéskor azon a helyen, ahol az öntvényforma falát az említett anyaggal bekentük, üvegkeménységű kéreg képződik, amely — aszerint, hogy a borítófalat vékonyabban vagy vastagabban kentük be — 2, 3 vagy 4 milliméter vastagságú lesz.” Ezért az antimonium anyagot találtam a legalkalmasabb eszköznek a tökéletesen jó kéregöntvény előállítására, úgy hogy ha bárki más csak a legcsekélyebb antimoniumot is alkalmazza, akkor az az én titkom, még ha az eljárás más módszer szerint történik is. Ganz Abrahám”. Az antimon, amelyet Ganz Ábrahám előbbi feljegyzésében említ, vegyjelét a stibium névből kapta: Sb. Szép fehér, fényes romboederes kristályokat képez, nem valami kemény, de rideg, könnyen porrá törhető. Olvadáspontja 629 C°, ezen túl hevítve a levegőn meggyullad és fehér oxiddá alakul. Faj súlya 6,7— —6,86, forráspontja 1450 C°. Ganz Ábrahám kísérletei azt célozhatták, hogy biztosítsa a kéregöntvény keménységét, illetve a kéreg vastagságát.Az antimont azért is használták a kokilla belső falának kikenésére, hogy ezáltal elkerüljék a folyékony vas ráégését a kokillára. Ganz Ábrahám bizalmi emberének, aki ezt a műveletet az 1860-as években végezte, a neve is fennmaradt: Gálnak hívták. A kéregöntés fejlesztése tovább folyt és Ganz 1857 nyarán újabb szabadalmat szerez „rendkívüli szilárdságú és keménységű kokilla öntésű vasútikocsi kerekek gyártását szolgáló bizonyos kémiai eszközre és a vele kapcsolatos külön szerkezetre”.** A szabadalmat három évre kapja meg, de ennek leteltével némi módosítással újra meghosszabbítja. A meghosszabítást 1861. december 22-én nyeri el. Végül 1867-ben „az osztatlan agyú, kettős falú, kokilla öntésű kerekek javított alakjának és előállítási módjának” kizáró szabadalmát három évi érvénnyel szerzi meg.*** * Fővárosi Levéltár. Budai Levt. 643/1857. ** Fővárosi Levéltár. Budai Levt. 6696/1857. *** Fővárosi Levéltár. Budai Levt. 2201/1867. 62
