Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Bánhegyi László †: Ganz Ábrahám
Ganz Ábrahám, a magyar nehézipar megteremtője, a kéregöntés meghonosítója. Vándorévek A múlt század közepén, a céhek világában a szakképzettség tökéletesítéséhez tartozott az, hogy a felszabadult legények vándorútra keltek és különböző helyeken vállaltak munkát szakmájukban. Hazánkban királyi helytartcsági rendelet ezekkel a szavakkal szabályozta a vándorlást: „Minden mesterlegény, akár mesterember fia, akár idegen, hogy mesterségére joga legyen és hogy mesterségéhez hasznos ismereteket szerezzen, tartozik tanulóhelyén kívül vándorolni.” így került Pestre 1841-ben egy 27 éves, idegen, vándorló öntőlegény, Ganz Ábrahám. Akkoriban még senki sem sejtette róla azt, hogy milyen nagy jövő áll előtte. Ganz Abrahám 1814. november 6-án született Svájc zürichi kantonjában, Unter Embrachban, mint egy egyszerű református kántortanítónak (Altschullehrer und Vorsinger), Ganz Ulrichnak gyermeke. A család régi svájci, polgári család volt. Őseiket századokra visszamenőleg ki tudták mutatni. Úgynevezett polgár-paraszt címerük is volt, melyet az 1. ábrán láthatunk. Ezt a XIX. század elején kapták, amikor a francia forradalom hatására Svájcban is eltörölték a nemesi kiváltságokat és a polgárokat is bizonyos előjogokkal ruházták fel. A címerpajzs felső sávjában arany nap látható fekete mezőben, középen sárga és fekete színű, egymásba fonódott két karika piros mezőben, alul pedig ezüst hal kék mezőben. Az apa kétszer nősült, Ábrahám a Remi Katalinnal kötött első házasságából született harmadik gyermekként, de első fiúként. Még nyolc testvére volt, névszerint Jakab, Ulrich, Konrád és Henrik fiúk és Katalin, Borbála, Mária és Erzsébet lányok (a felsorolás nincs születési sorrendben). Anyját tízéves korában elveszítette és 15 éves korában pályát kellett választania, márcsak azért is, hogy népes családját mentesítse a megélhetés gondjai alól. Hajlamai az ipari pályára vonzották. Először egy ácsmesterhez került, de még felszabadulása előtt Zürichbe ment és Escher vasöntőhöz, a későbbi Escher—Wyss-féle gépgyár egyik alapítójához szegődött el öntőinasnak. Hogy az ifjú Ganz milyen gondolatokat forgatott fejében már ekkor, azt elárulja a következő párbeszéd, amely közte és a cég bizonyos Kramer nevű 47
