Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Lizsnyánszky Antal: Borbély Lajos
szere igen szép vívmány a jelen kohótechnika terén, mely állandóan úgy fog tekintetni, mint a vaskohászatot előmozdító találmány” [6]. A tanulmányút tapasztalatai alapján megkezdte, — itthoni felelősségteljes vezetői munkája mellett — a regeneratív tüzelés tervezését. Tervezői munkáját merész jövőbelátás, ugyanakkor megfontolt gazdaságossági szemlélet jellemezte. A regeneratív gáztüzelésű kavarókemence gazdaságosságát, részletekbe menő elemzéssel bizonyította. Úttörő munkájával megelőzte a világ kohászait, amikor a közvetlen széntüzelésű kavarókemencék regeneratív tüzelésének tervével foglalkozott. Munkáját siker koronázta és a későbbiekben a vasfinomító társulat ezt az elvet szabadalmaztatta. A társulat közgyűlése, 1875—76. üzletévben engedélyt adott Siemens-féle regeneratív fűtésű kísérleti kavarókemence építésére, a szilkséges felszerelésekkel együtt [7]. A felszereléseket a gáz-, és gőzfejlesztő berendezések képezték. A tervek kivitelezését legfelső fokon a tervező műszaki igazgató irányította. A következő üzletévi beszámoló már úgy említi a kísérleti kavaróken.ence üzemét, hogy az rendkívüli előnyöket mutatott. Az 1876—77. évi közgyűlés, ismét engedélyt adott egy további Siemens-féle regeneratív fűtésű kavarókemence építésére, mivel az elsőnél elért egyévi haszonkülönbözet, bőven fedezte az átalakítás költségét. A 3. számú ábra, regeneratív gázfűtésű kavarókemencét szemlélteti, alapi’ajzban és különböző metszetben [8]. A szabadalmazott kavarókemence előnye nemcsak az üzemekben volt érezhető, hanem az ország gazdasági életének nagyobb területére is hatott. A regeneratív fűtésű kavarókemencékből kikerült termék minősége, a külföldiekkel mindenben versenyképes volt. A magyar kohászat ezzel a kifogástalan minőségű hengerelt áruval, a közelkeleti vaspiacot jelentős részben elhódította a Nyugattól. Magyarország északi megyéiben lévő vasfinomítók, a silány minőségű barnaszenet elgázosítva, regeneratív tüzelési módszert sikerrel használták. A kohászati üzemek ásványi szénre való áttérését, az erdőbirtokok nagy mérvű pusztulása is sürgette. A fejlődő kohászat tűzifából óriási mennyiséget használt, elsősorban faszén formájában, mind a nyers vas gyártásához, mind a vasfinomításhoz. Borbély előrelátása és gyakorlati sikerei a salgótarjáni vasfinomító gyáron kívül, az ország gazdasági életére is jó hatással voltak. Fáradozása nem volt hiábavaló, amikor a regeneratív gáztüzelés bevezetését szorgalmazta. Ezt a törekvését Kerpely Antal, a Selmecbányái akadémia professzora a következőkben méltatta, 1882-ben Bécsben megtartott kohász vándorgyűlésen, ahol „Magyarország vaskohászata” címmel tartott előadást: „Salgó-Tarján érdeme, amelyet magának mint ezen irányú úttörője kivívott, gyakrabban lett a szakirodalomban tárgyalva, s így eléggé ismeretes. Ezen fontos kérdés megoldásától függött, azonban nemcsak Salgó-Tarján fennállása, hanem közvetlenül a többi nevezett finomítóké is, amelyek meggyőződvén e körülmények valóságáról, nem csekély áldozatot hoztak a regeneratív gáztüzelés berendezésére” [9]. 432
