Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Bláthy Ottó Titusz
74. ábra A MEE Bláthy-emlékérme gyári működésének félszázados jubileuma alkalmával a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki, szülővárosa, Tata pedig díszpolgárává avatta. Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek, amely a Kandó Kálmán-emlékéremmel elsőnek őt tüntette ki, a Magyar Automobil Klubnak. Választmányi tagja volt az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulatnak, a Stella Csillagászati Egyesületnek és még számos más tudományos és társadalmi alakulatnak. 1923-ban, Ganz-gyári működésének négy évtizedes fordulóján, 1930-ban születésének 70. évfordulóján, 1933-ban pedig a félszázados jubileuma alkalmával nagyszabású, meleg ünneplésben volt része, érdemeit az intézmények, társulatok képviselőinek, tisztelőinek és munkatársainak egész sora méltatta. Az 1933-ban elhangzott felköszöntőkre válaszolva mondta azt, hogy túlbecsülik érdemeit. Mert, amikor ő az elektrotechnikával foglalkozni kezdett, ez a terület olyan volt, mint egy őserdő. Csak egy jó fejsze kellett, és amerre az ember sújtott vele, hatalmas szálfát dönthetett ki. Ma már napokat lehet menni anélkül, hogy egy bokrot is találna. Ez természetesen túlzott szerény kijelentés volt, mert hiszen akkoriban is kevés olyan óriás volt, aki olyan hatalmas ,,fejszével” tudott fákat döntögetni, mint ő. A 71. ábra a gyárban rendezett félszázados jubileumi ülést örökíti meg. Már pályája kezdetén külföldre csalogatták, de ő mindvégig hű maradt ahhoz a vállalathoz, amelyben sikerekben gazdag működését kezdte. Több mint öt évtizedes úttörő munkával a magyar munkás számára hazánkban is, a külföldön is, a munkaalkalmak beláthatatlan sorát nyitotta meg; sok millió munkaórát és az ezekkel szerzett keresetet köszönheti neki a magyar munkásság. 377
