Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Bláthy Ottó Titusz
A 67. ábrán a Budapest-kelenföldi erőmű 44 MVA-es turbógenerátora a próbaállomáson fölszerelje látható (413.). Az 1928 — 29-es években bőséges számú turbógenerátor-rendelést kapott a Ganz-gyár. 1930-ban egyszerre 11 db turbó került a nagyszerelő csarnokba. Ezeket mutatja a 68. ábra; az ábrán a csarnok közepén Bláthy, mellette régi hűséges munkatársa, Wiezelc Ernő látható. A 30-as években bekövetkezett nagy gazdasági válság után megfogyatkoztak a rendelések, a helyzet nem kedvezett a nagy létesítmények fejlődésének. Ekkor Bláthy — élete utolsó éveiben — a párhuzamos hornyú turbóforgórészek folyadékkal való hűtésével foglalkozott. Ebből szabadalmi bejelentés született, de kivitelre nem került sor (P. 135.), (420., 150. p.). A felsorolt és részben ábrákban itt bemutatott szerkezetek állandó, sokszor ugrásszerűen gyorsütemű fejlesztést mutatnak, bizonyítva a magyar erősáramú technikának Bláthy irányítása alatti, világviszonylatban is úttörő szerepét. Mint kivételes tehetségű konstruktőr, meglátta a felmerülő igényeket, gyorsan és célszerűen kihasználta a lehetőségeket. A nagyszabású alkotások után említést érdemelnek még a következő műszaki eredményei: Az első hornyos armatúrájú egyenáramú gépet, amelynek fogai erővonalak vezetésére alkalmasan voltak méretezve, 1887-ben Zipernowskvval együtt készítették (P. 4L, P. 76.). Már a transzformátorgyártás első éveiben sikerült a hiszterézisveszteségre, amelyet akkoriban ,.mágneses súrlódásinak neveztek, képletet fölállítania, amely lényegileg egyezik a Steinmetz által később közölt képlettel. Számos mérés alapján sikerült már 1888-ban szétválasztania a hiszterézis- és Foucault - veszteségeket (247., 14. p.; 270., 37. p.). 1900-ban a párizsi világkiállításon Bláthy egyéni Grand Prix-t nyert, váltakozóáramú generátoron alkalmazott törthoronyszámú gombolyításával (40 pólus, 288 horony, pólusonként 7.2 horonnyal). Az ilyen tekercselés addig ismeretlen volt. 1912-ben szabadalmaztatta a számlálók hitelesítésére a stroboszkópos eljárást. Egyúttal megszerkesztette az első olyan számlálót, amely kétszeres terhelésig helyesen mutat (P. 113., 116., 120.). Az 1920-as évek közepén egy külföldi számlálógyár képviselője jelent meg Bláthynál újfajta áramszámláló bemutatása céljából; azt állította, hogy a bemutatott számláló kizárja a tarifacsalás összes lehetőségeit. Bláthy rögtön vizsgálat alá vette az új szerkezetet és rövid, negyedórái tanulmányozás után 7-féle módszert is talált, amelyekkel a „csalhatatlan” számlálót ki lehetett játszani. A külföldi szakértő kétségbeesve jegyezte meg: „Ezek szerint a számlálószerkesztőnek kitanult csirkefogónak is kell lennie!”; mire ez volt a felelet: ,.Legalábbis tudnia kell a kitanult csirkefogók eszén túljárni.” (441., 530. p.)* * Szabady Jenő közlése. 21 Műszaki nagyjaink II. 369
