Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Faller Jenő †: Hell József Károly
set a dugattyú peremére erősített faabroncs, s az afölött alkalmazott 8,4 cm vastag vászon burkolat biztosította, melyet ólomkarika szorított le. A dugattyúra vezetett víznek egyik része a dugattyú járása következtében a d csőbe jutott s azt a Ä-val jelölt kehely megtöltésére használták, másik része az e csövön át, alant elhelyezett tartályba folyt. (A 14. ábrán az/cső, mely a b víztartályból indul ki a 13. ábrán d csővel azonos.) A gép működése a következő volt: a gőzfejlesztő kazán vizének fölmelegítése után a „tűzmester” megnyitotta a kazán zárószerkezetét, mire a gőz a hengerbe nyomult s a dugattyút fölemelte. Ezután a „tűzmester” a gőz beömlő nyüását bezárta s az injekciós cső szelepét elfordítva, hideg vizet bocsátott a hengerbe, mely a gőzt lecsapta s a hengerben légüres tér keletkezett. A súlyos dugattyú a külső levegő nyomására lezuhant, s a himbának vele összeköttetésben álló karját lerántva, a himba fölbillenő karjával az aknába beépített szivattyú rudazatát felemelte. Xéhány kézi beigazítás után a dugattyú folytatólagos játéka önműködően történt, ugyanis a himba egyik karjára kormányrúd volt erősítve, mely az üst zárószerkezetét és az injekciós cső csapját fogaskerék áttétel útján nyitotta és zárta. Hell gépének lökethossza egyébként 1,7 m, a percenkénti löketek száma pedig 11 volt, így a gép 24 óránkint 580—590 m3 vizet emelt 141 m magasságra. A tüzelőanyag fogyasztása ugyanezen idő alatt 4 és fél öl, vagyis 20,5 m3 fenyőfa, míg a kazán táplálására felhasznált hideg víz 300—310 m3 volt. A tűzgépeket nagy üzemköltségük miatt — rengeteg fát emésztettek —, egykorú följegyzések „malum necessarium”-nak, vagyis „szükséges rossznak” mondták, Delius szerint azonban a legelmésebb találmányok voltak, melyeket a mechanikában valaha is kieszelt a fortélyos emberi elme és csak sajnálni lehetett, hogy a nagy fafogyasztás miatt üzemük költséges és drága volt, különösen ott, ahol a bánya közelében erdők nem voltak. Előzőkben Hell József Károlynál; csak kiemelkedő találmányairól, maga szerkesztette, vagy tökéletesített szivattyúiról számoltunk be, melyekről írásos följegyzések és ábrázolások maradtak ránk. Tudjuk azonban, hogy a lángeszű feltaláló ezeken kívül számos új bányagép tervét készítette el és terjesztette a Selmecbányái kamaragrófi hivatal elé. Jellegzetesen világítja meg ezt az az eset. melyet maga mondott el barátainak s mely a következő volt. Egy ízben meghívta magához néhány barátját, hogy előttük zavartalanul 16. ábra A Hell József Károly-féle tűzgép részletének elvi vázlata 3 Műszaki nagyjaink TT. 33
