Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)

Déri Miksa

a rendszert, többek közt a Dessau—Bitterfeldi vasút gyorsvonata mozdonyán. Gyártottak ilyen rendszerű 110 lóerős 730 ford./perc adatokra szivattyúmotorokat is.

Említést érdemel még a Déri—Schnetzler rendszerű egy- és háromfázisra alkalmas kettős motor (egy tengelyre épített két armatúrával), amely aknafelvonóknál került alkalmazásra, 280—300 lóerő, 230 ford./perc, 500 V, 50 Hz teljesítményre. Az első ilyen rendszerű motor a Gelsenkircheni Bánya tulajdonát képező Cameni „Monopol” westfáliai bányában került üzembe; előnyei voltak, hogy transzformátor nélkül volt alkalmazható kétféle hálózati csatlakozásra és hogy a forgásirányváltás egyszerű kefeeltolással történt, ezért különösen bányaüzemekben igen elterjedt az alkalmazása (372.).

1898 és 1902 között dolgozta ki Déri kompenzált egyenáramú gépét. I. Ryan volt az első, aki Menges elvi meggondolásait megvalósítva, 1893-ban a kommutáció javítása céljából kompenzáló tekercselést alkalmazott. Az egyenáramú gépek armatúrareakcióját különösen nagy teljesítmény és nagy feszültség esetén a legtökéletesebben a Déri-féle elosztott kompenzálótekercseléssel lehet kiegyenlíteni (374.). Ennek szerkezeti elvét a 47. ábra tünteti fel (381., 79. p.). A főpólus és benne a kompenzáló tekercselés a szokottnál nagyobb, a segédpólus pedig kisebb ívet foglal el. Kompenzáló tekercselés esetén a segédpólus gerjesztése, így a menetszáma csökkenthető, szóráscsökkenése miatt viszont a vaskeresztmetszete is kisebb lehet. A kis légrés miatt a főpólusra is aránylag kevés tekercselési anyag kell, így a fő- és segédpólustekercselés elhelyezhető a kétféle pólus közti horonyban. A segédpólus tulajdonképpen két ilyen nagyobb keresztmetszetű horony közötti szélesebb fog. Az állórész vasteste is sajtolt vaslemezekből építhető fel.

Ezt a rendszert jelentős mértékben alkalmazták nagy teljesítményű reverzáló hengersorhajtásoknál, valamint egyenáramú turbógenerátoroknál. Ilyen megoldással készítette az AEG a legelső reverzáló hengerhajtást 1906-ban Trzynitz-ben a „Hildegard” kohászati üzemben, Ilgner-féle lendítőkerekes Ward — Leonard-szabályozással. Itt a hengersort három 1200 lóerős, összesen 3600 lóerős Déri-féle kompenzációval készült, 110 ford./perc, maximálisan 10 350 lóerőt kifejtő, közvetlenül kapcsolt motor hajtotta, forgásirányváltásnál is gyakorlatilag szikramentesen. Ugyanilyen rendszerrel készítette az AEG, majdnem egyidejűleg, az osztrák—magyar államvasutak resicai hengerművét, 1912-ben pedig a Rimamurány — Salgótarjáni vasmű berendezése létesült ugyanilyen rendszerrel.

A 48. ábrán látható egy BBC-gyártmányú egyenáramú turbódinamó állórésze az 1910-es évekből. (372 a., 105. p.) A legkülső 4 nagy tekercs a főpólusok gerjesztőtekercse, köztük láthatók a szélesebb segédpólus-fogak, ezeken a kisméretű segédpólustekercsek. A főpólusok hornyaiban vannak a két csoportra osztott kompenzáló tekercsek. A lemezeit állórész hasonló felépítésű, mint egy kétfázisú indukciós motoré.

Déri Miksa termékeny munkássága folyamán a legkiemelkedőbb teljesít345