Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 2. A bányászat, a kohászat, gépészet, az erősáramú elektrotechnika és villamos vontatás nagyjai sorából (Budapest, 1983)
Zipernowsky Károly
Zipernowsky é3 Déri kétfázisú generátorának kapcsolási vázlata (1889) Az „Újítás dinamoelektromos gépeken” (P. 27., P. 42., 1880., ill. 1888. év) cím alatt szabadalmazott többpólusú soros tekercselésű gép az addig szokásos patkó alak helyett gyűrű alakban elrendezett pólusokkal, egyen- és váltakozóáram fejlesztésére, valamint egyenáramnak váltakozóárammá és viszont való átalakítására volt használható és így a mai egyarmatúrás áramátalakító (konverter) elvét valósította meg. Az „Újítások elektromos gépek armatúráin” (P. 41.) előzményei: Már Pacinotti is alkalmazott az armatúra egyes tekercsei között kiálló fogakat, más szóval: nyitott hornyokat. Ezáltal a légrésben erősen változott az erővonalsűrűség. Ezt úgy kerülte el Algernon Parson a londoni „Invention Exhibition”ban 1885-ben kiállított szerkezeténél, hogy a vezetőket az armatúrapalást alatt furatokban helyezte el (33. a), baloldali ábra); ugyanezt a zárt hornyos megoldást alkalmazta C. E. L. Brown is. A légrés felé szűkülő, „féligzárt” hornyokat Zipernowsky és Bláthy szabadalmaztatták 1887-ben. Változatban a horonynyílásokat vashuzallal, vagy élére hajlított vékony lágy vasszalaggal, vagy lemezből sajtolt gyűrűvel egyenlítették ki a mágneses ellenállás különbséget (33. b, c, és d ábrák). Ferraris és Tesla első kísérleti gépei (1885., ill. 1886-ban, 117., 293., ill. 131., 300.) kétfázisú rövidrezárt forgórészű motorok voltak. Az első háromfázisú rövidrezárt forgórészű motort Dőlivo-DohrowolsJcy készítette 1889-ben. Edison 1889 szeptemberében, berlini látogatása alkalmával, elutasította az újfajta motor megtekintésére szóló meghívást, azzal, hogy szerinte az egész váltakozóáramnak sem értelme, sem jövője nincsen, az képtelenség (293). Zipernowsky éles látókörét bizonyítja, hogy korán fölismerve a többfázisú áramrendszerek előnyét, 1889-ben Dérivel közösen kidolgozta a XX. sz., 21* 323
